Oldal 412 [412]
honnan meríthette információit Szirmay: tanulságos lesz ez ismét a munkamódszerei
szempontjából, és általában is látnunk kell megállapításainak körülbelüli érvényét.
A 32. fejezetben összesen tíz olyan szerző vagy műve kerül említésre, akik hegyal¬
jai növényi aranyról számoltak be (vagy úgy, hogy először értekeztek az adott esetről,
vagy úgy, hogy korábbi szerzőkre utaltak): Turöczi Läszlö, M. Bonbardi, M. Held,
H. C. Hennin, Koleséri Samuel, M. F. Frankenstein levele Sachshoz, J. J. Becher, J.
Paterson Hain, Dobai Székely Samuel és Bél Matyas.’ E forrdsokat nyilvan nem
egyenként szedte össze Szirmay; mi lehetett a kiindulópontja? Maga is többször?"
említi a kritikus oldalon álló Weszprémi Istvánt, egy helyen konkrétan az orvos¬
történeti monográfiája III. kötetének 168. oldalát. Ez a rész az egyik fenti szerzőről,
Heldről (Heldius) szóló szócikk, amelyben Weszprémi az egész aurum vegetabilével
kapcsolatos vitáról egy 11 oldalas összefoglalást nyújt.?7 Ez volt Szirmay fő köz¬
vetítő forrása. A 33. fejezettel való összevetésből kiderül, hogy a tízből öt beszá¬
molónak az összefoglalását (Held, Hennin, Köleséri, Frankenstein-Sachs, Becher)
szinte szó szerint ebből írta ki szerzőnk. A szócikkben Weszprémi utal egy száz
évvel azelőtti folyóirat két számára, amelyek több eredeti beszámolót tartalmaznak:
ez a Miscellanea curiosa medico-physica Academiae Naturae Curiosorum 1670-es és 1671¬
es számának egy-egy része (e Miscellanea egy lipcsei kiadású folyóirat"? kiadványa).
A 33. fejezetben a Walpatakyról szóló idézet és a Paterson Hain által közölt, Szemere
Lászlóról szóló idézet ebből a Misce/laneából származik, viszont Szirmay — bár amúgy
a Miscellanedt megemliti mas helyeken — itt rossz hivatkozásokat ad meg.?? Mind¬
ezekhez a készen talált beszámoló-összefoglalásokhoz Szirmay még hozzátett négy
18. századi szerzőtől származó beszámolót (Iuróczi, Bonbardi, Dobai Székely, és
a Bél Prodromusában található kép), amelyeket valóban maga olvashatott.
A 33. fejezetben aztán kifejti kritikus álláspontját a kérdésben. Weszprémire tá¬
maszkodik itt is, még inkább, mint amennyire mutatja. Kulcsmondata arról, hogy kik
cáfolták meg a fentieket, így hangzik: , Elsőként Johann Adam Rayman [...] 1718¬
ban, majd Daniel Fischer, előbb késmárki, majd zempléni orvos az 1732-ben kiadott
De terra medicinali Tokayensi [...] című művében, végül a már annyiszor említett
Weszprémi István az idézett helyen, és az Ephemerides Litterariae Vindobonensesben
1773-ban.” A Raymanröl és Fischerröl írottak megint csak szinte szó szerint ugyan¬
abból a Weszprémi-szócikkből származnak, ám őt Szirmay az egyik (itt a felsorolás¬
ban a harmadik) forrásaként nevez meg: ez a hivatkozási módszer ugyanolyan, mint
amit fentebb, az Ungrisches Magazin folyóirat esetében láthattunk. Az Ephemerides
Vindobonensesre való utalás különös, ugyanis a lapot csak 1776-ban indította Keresz¬
túry József: Szirmay valószínűleg egy másik folyóiratot akarhatott írni, a Kaiserlicb
255 A beszámolókat tartalmazó műveket és a hivatkozások pontos forrását lásd a fordítás jegyzeteiben.
256 A 33. fejezetben, háromszor.
257 WESZPRÉMI 1781, 159-170.
258 Academiae Caesareae Leopoldino-Carolinae naturae curiosorum ephemerides.
29 „Becher említi az I. könyv 2. oldalän...”, illetve „...az Ephemerides 117. €s 118. oldalän...” A bonyolult
hivatkozäsokrél a részleteket lâsd a forditäs jegyzeteiben.
260 Lásd III. 3. b.
410