Page 406 [406]
tárgyalja valamivel nagyobb terjedelemben a hegyaljai szőlőművelést és borkészítést?"
— aki tállyai orvosként és borkereskedő család fiaként sok tapasztalattal bírt —, de né¬
mileg más hangsúlyokkal, és összességében felületesebben: számos munkafolyamat le¬
írásában, azok legkedvezőbb időszakai és más praktikus információk terén általában
Szirmay műve részletesebb. A Turóc megyei nemesi családból származó Prónay Pál
már említett, 4 szőóllőknek plántálásáról... szóló, 1780-ban megjelent kis könyve már
egy generációval Szirmay kézikönyve előtt mankót nyújtott a csak magyarul tudó
szölösgazdäknak; az ültetestöl a bor täroläsäig vegigmegy a munka fäzisain, itt-ott
a Szirmay-műhöz képest eltérő fókusszal, hol részletesebben és pontosabban, hol ke¬
vésbé pontosan, mint a terjedelmében hasonló?! 1810-es kézikönyv. Ám Prónay műve
általában szól a korabeli magyarországi szőlőművelésről-borkészítésről, sőt kitér más
gazdasági témákra is — például gyümölcsfák ültetésére —, míg Szirmay kézikönyve
specifikusan a hegyaljai szőlőművelés és borkészítés csínját-bínját tárja elénk.
Lássuk az első fázis, az ültetés példáján, hogyan, mennyire részletezi tovább a teen¬
dőket az 1810-es kézikönyv a Hegyalja-Ismertetésben írottakhoz képest.?? Az 1798-as
mű szerint az ültetés a föld kiásásával és árkok húzásával kezdődik, nyáron; az 1810¬
es változat szerint tavasztól őszig lehet vermet készíteni, amely három láb mélységű
és legalább két láb szélességű kell, hogy legyen. A levágott szőlővesszők , késő ősszel
vagy kora tavasszal" kerülnek a vermekbe, és „a trágya és a föld úgy kerül rájuk, hogy
a vesszők hat hüvelyknyire álljanak ki a földből" (1798). Az 1810-es kézikönyv ponto¬
sítja, hogy vagy november végén-december elején, vagy február végén-március elején
kell ültetni, és két módszert is megkülönböztet aszerint, hogyan kell hajlítani, beállí¬
tani a vesszőket. Mindkét mű részletezi, milyen vesszőket kell választani, hogyan és
milyen földdel, trágyával kell befedni a már elültetett vesszőket, és mindkettőben óva
int Szirmay attól, hogy a vesszőkön túl a tövek is kiálljanak a földből; azt megint csak
jobban részletezi az 1910-es kézikönyvben, hogyan kell kiválasztani az ültetés helyét,
és hogyan, illetve pontosan meddig kell gondozni az ültetvényt, mielőtt sor kerül
a nyitásra, azaz a már fölöslegessé vált föld levételére.
Látható tehát, hogy bár az 1798-as leírások is részletesek, az 1810-es kézikönyv az,
amely igazán segíthetett a szőlőművelésben és borkészítésben, pontos, ha lehet, szám¬
szerű adatokkal, mértékekkel — nem beszélve arról, hogy a magyar többségű területen
mennyivel több gazda érthette meg a magyar nyelvű kézikönyvet, mint a latin Hegy¬
alja-Ismertetést. Természetesen csak könyvből így sem lehetett megtanulni ezt a szak¬
mát. A vesszőültetéstől a bor elkészültéig tartó procedúra az egyik legösszetettebb,
legidőigényesebb mezőgazdasági munkafolyamat, és még jóval részletesebben is lehe¬
tett, lehet írni róla. A kora újkori szőlőművelés témájában talán legjärtasabb modern
kutató, Balassa Iván 750 oldalas monográfiájának?? mintegy fele a kora újkori hegy¬
aljai szőlőművelésről-borkészítésről szól, és számos olyan forrás fennmaradt, amelyek
230 FUKER 1790, 48-106. Egyébként a német műben szintén szerepelnek latin és magyar szakkifejezések.
PRóNAY művének (1780) főszövege nagyjából éppen annyit tesz ki, mint az 1810-es kézikönyvé.
32 Vö. SZIRMAY 1798, 30. § eleje, illetve SZIRMaY 1810, 5-13.
23 Barassa 1991.
231
404