Oldal 405 [405]
idézetek nem csak esztétikailag hivatottak , felfele húzni" a Hegyafja-Ismertetést, ha¬
nem tudományos szempontból is. Arra utalnak, hogy Szirmay műve is bekapcsolódik
a nemzetközi tudomány vérkeringésébe; hogy egy olyan magyarországi témáról, mű¬
ről van szó, amely a legmagasabb európai szinthez igazodik. A tokaji bor egyébként is
európai hírű, és Szirmay még inkább azzá akarja tenni, olyannyira, hogy egy helyen
meg is másítja Vaniére versét: a 31. fejezet idézetének kezdete az, hogy ,,....ab albis /
Optima sunt, quae vina fluunt Tocaina racemis" (, A legjobb borok azok, melyek a fe¬
hér tokaji szőlőfürtökből folynak"), holott az eredetiben „Tocaina” helyett „Apiana”
szerepel. Egy bizonyos nézőpontból költői játék ez, egy másik szempontból viszont
egy kisebb hamisítás, amelyet nem sokan fedezhettek fel azonnal, hiszen nem sokan
fújták kívülről Vaniére tankölteményét.
4. Szölőművelés és borkészítés — a Hegyalja¬
Ismertetésben és az 1810-es kézikönyvben
Ha a Hegyalja-Ismertetés szőlészeti-borászati részén belül külön egységnek vesszük
a történeti fejezeteket, akkor a 22., illetve a 27-31. fejezeteket vehetjük a 18. század
végi hegyaljai szőlőművelés és borkészítés témájához tartozónak. Nem számítva két,
csupán pár soros, kiegészítő jellegű fejezetet (28—29. §), a következő négy fejezetről
van szó: a szőlőfajták felsorolása (22. §), az aszúbor készítése (27. §), a szőlők ültetése
és művelése (30. §) és bor tárolása (31. §). A 31. és főleg a 30. fejezet különösen hosz¬
szú, akár több kisebbre is oszthatta volna a szerző a munkafázisok alapján. Nyilván
azért is lógnak ki terjedelmi szempontból, mert éppen ezek azok a , betoldások", ame¬
lyek még nem szerepeltek a Zemplén-leírásban. A téma jelentőségét mutatja, hogy
a fenti négy fejezet az, amelynek alapján külön könyvet adott ki Szirmay egy bő
évtizeddel később, a már említett 1870-es kézikönyvet. Hogy miért jelentetett meg
egy külön művet magyarul, világosan megmondja a kis könyv előszavában: írt ugyan
a címben jelzett témáról a Hegyalja-Ismertetésben, de ,ezen munka tsak a Tudósok
által, és kevés szöllös gazdák által olvastatott. Hogy tehát ez által a köz jónak közön¬
ségessen hasznälhassak, azt most Anyai nyelvünkôn meg bôvitve, és Tzikkelyekre fel
osztva ki adom, nem keresven mäs ditsöitest: tsak hogy ezzel is Polgär tärsaimnak
hasznára lehessek." A könyv a négy 1798-as fejezet anyagán alapul — egyes részek
akár mondatokon keresztül szinte szó szerinti fordítások —, de alapvetően mindegyik
kisebb témát jobban részletezi a szerző. Hogy összességében mennyivel részletesebb
az új mű, megmutatja a terjedelmi összehasonlítás: míg a Hegyalja-Ismertetés említett
négy (plusz kettő) fejezete 23 oldalt tesz ki, az 1810-es kézikönyv főszövege 34 hasonló
formátumú oldalt, tehát mintegy másfélszeresére nőtt a téma tárgyalása.
Ezzel a kis könyvvel sem foglalkozott érdemben a modern szakirodalom, pedig
a témában alapvető jelentőségű. A 18. század végéig csak Friedrich Jakob Fuker
403