Oldal 404 [404]
Mint látható, Szirmay összeállításából (amelyet részben készen kapott) a hegyaljai
borok jönnek ki jól, míg a többi zempléni, nem hegyaljai településre vonatkozó versek
vegyes minőségre utalnak, és e csoportban az ironikus felhangú költeményből van
a több. Valóban a hegyaljai (, tokaji") borok az európai hírű borok, de azért egyér¬
telmű az összeállítás hegyaljai nézőpontja, amely még ráerősít a meglevő általános
szintkülönbségre: Monokon vagy Gálszécsen nem biztos, hogy a fenti gúnyverseket
szavalták... "Iermészetesen ezek könnyed mondások, versek viccnek is vehetők, de
nem szabad elfelejtenünk, hogy érzékenyen érinthetett egy-egy lokálpatriótát egy
kedvezőtlen csengésű vers azon a borvidéken, ahol versengtek az egyes települések
a borukkal. Jó lenne, ha további kutatások során előkerülnének adatok arról, Szirmay
idejében milyen versek forogtak ténylegesen közszájon és mely vidékeken.
A két tucatnyi szövegből álló összeállítás más szempontból sem teljesen reprezen¬
tatív: egyrészt maga a szerző is említi a 15. fejezet elején, hogy ,a Mádról, Tállyáról és
Keresztúrról származó ismertebbeket éppúgy mellőzöm, mint a pajkosabbakat" (kár
értük); másrészt túlreprezentáltak a latin versek abból a szempontból, hogy a lakos¬
ság latinul nem tudó többsége alapvetően az anyanyelvén tanult meg és adott tovább
ilyen verseket, mondásokat (nem beszélve arról, hogy a Hegyalján beszélt népnyelvek
közül itt csak a magyar képviseltetik, bár a szójátékokban a lengyel is megvillan).
Ami a verses összeállítás Hegyalja-Ismertetésben betöltött szerepét illeti, kifejezetten
üdítő ez a rész, a gyakran szójátékokon alapuló és a félig tréfás, félig komoly rivalizá¬
lást érzékeltető versek sora vidám színfolt a műben, másrészt valamelyest pótolja azt
a néprajzi, társadalmi aspektust, amely egyébként meglehetősen elsikkad a Hegyalja¬
Ismertetésben a sok földrajzi, történeti és gazdasági fejtegetés közt.
Van még egy borral kapcsolatos vers, amelyről szólnunk kell: Jacgues Vaniére
Praedium rusticum cimü, elöször 1682-ben kiadott, paraszti gazdálkodásról írt
tankölteménye,??" amelynek X-XI. könyvében a szőlőművelésről, borról és borkészí¬
tésről is szó van. A számos országban több kiadást megért költeményt??? Szirmay
előszeretettel idézi művében, négy helyen is, és a mottó is ebből való. Általában
Vaniére Szirmay által választott sorai valóban alátámasztják a szerző fejtegetéseit az
adott helyen, vagy legalábbis egy szép verses ábrázolást nyújtanak a tárgyról, bár van
olyan hely, ahol erőltetettnek is érezheti az olvasó Vaniére citálását az adott témá¬
ban. A sok idézés mögött mélyebb indítékok vannak, mint hogy Szirmay szerette
a költészetet, és hogy a két mű fejtegetései összecsengenek. A nagy klasszikus költők
alapvető igazodási pontként szolgáltak a humanista hagyományban, a tudományos
művekben is; és a kora újkorban virágzott a klasszikus alapokon nyugvó neolatin
költészet, a tankölteményeket is beleértve. Költészet és tudomány nem vált még kü¬
lön. Szirmay mint 18. századi vagyonos nemes olyan oktatásban részesült, amelyben
a klasszikus-humanista hagyomány meghatározó volt. A híres költeményből való
227 VANIERE 1682.
28 Aza kiadas, amelyet Szirmay a legnagyobb eséllyel hasznalhatott, a nagyszombati: VANIERE 1772.
229 Példaul a 33. fejezetben.
402