Oldal 398 [398]
OCR
megfelelő szövegrészleteinek. Látszik, hogy főként személyes tapasztalaton alapul igen sok szőlészeti fejezet. A személyes ismeretségeknek, szóbeli közléseknek is nyilván nagy szerepe lehetett, de Szirmay maga is művelt szőlőt: a 33. fejezetben elmeséli, mit talált a , mádi szőlőnkben." Összességében úgy tűnik, Szirmay a , saját jogán" vált a tokaji bor szakértőjévé (bár nem egyedüli 18. századi professzionális író ő, mint ahogy a 18. fejezetben sugallni akarta, és azért a saját tollak közül egy-két idegen is kivillan). Egyes részeken, például a borkereskedelemről vagy a szőlőművelésről szóló részeken kifejezetten érződik, hogy mennyire nem egy íróasztal mögött szövegekkel bíbelődő kompilátor írta ezeket, hanem a tokaji szőlészet-borászat egész valóságában benne élő gazdálkodó nemes. A szőlőművelésről szóló rész éppen az a rész, amely újonnan került be a Hegyalja-Ismertetesbe, a Zemplen helyrajzi-politikai ismertetésében még nem volt benne. 1810-ben pedig megjelent Szirmaynak egy újabb müve, csak a szölömüvelésről-borkészítésről, de bővebben és magyarul: 4 fokaji, vagy is begyallyai szőllőknek ülteteseröl, j6 miveleseröl, a’ szüretelesröl, a’ boroknak tsinallasaröl, es meg tartasarol: sz0llös és boros magyar gazdák számára (rövidítve 1810-es kezikönyv).”'” A Pesten, Trattner Mátyás által nyolcadrét formátumban kiadott, a címből is láthatóan praktikus irányultságú zsebkönyv végképp megerősítette Szirmay mint a tokaji szőlészet-borászat szakértője hírét. A kis könyvre még kitérünk a szőlőművelésről szóló szakaszban, mert érdekes lesz röviden összevetni a Hegyalja-Ismertetés megfelelő fejezeteivel. 2. Adalékok a tokaji bor történetéhez A Hegyalja-Ismertetés 19-20. és a 23-26. fejezetei a tokaji szőlőművelés és bor történetének vázlatát nyújtják. Ezekkel a fejezetekkel itt csak röviden foglalkozom, egyrészt mivel fentebb, a történeti részek általános tárgyalásakor már szóba kerültek, másrészt mivel ma is sok a tisztázatlan kérdés, különösen a hegyaljai szőlőművelés középkori viszonyait illetően. Már az is érdem, hogy Szirmay egyáltalán talált a hegyaljai szőlőtermesztéssel, borászattal kapcsolatos 18. század előtti forrásokat, hiszen alig ismertek ilyeneket az ő koráig. A 19. fejezet általában szól az első szőlőültetésekről Magyarország területén. Mint fentebb láttuk, több, klasszikus auktor által említett, pannóniai szőlőtermesztéssel kapcsolatos eseményt Matolai kisebb kéziratából vett át Szirmay (bár részben már közhelyek voltak), ugyanakkor már ebben a fejezetben felhoz néhány középkori oklevelet is, amelyek szőlőkre, bortized szedésére utalnak Magyarország területén. Ami a hegyaljai kezdeteket illeti, Szirmay nem tudja megállni, hogy ne fedezzen fel kedvenc történetírója, Anonymus szövegében a tokaji borra utaló nyomokat: azt, hogy Árpádék „a Tarcal hegyen nagy áldomást csaptak", és a többi, megittasodásra való utalást Szirmay úgy értelmezi, hogy helyi szőlőművelésből származó bort ittak, holott valójában ezt és az egész eseménysort semmi nem bizonyítja, és mai tudásunk 212 SZIRMAY 1810. 396
