Seite 381 [381]
vagy történeti tárgyú latin versre sehol sincs utalás — megbízhatatlannak tartotta eze¬
ket? -, a nagy 16. századi történeti művek, kiadások egy részére viszont van.
e) A hagyományos kánon (a 12-17. századi nagy történeti művek)
Fentebb láttuk, hogy Szirmay számára a 18. századi új, tudományos történetírás
volt az alapvető paradigma, de éppen ezért fontos hangsúlyozni, hogy a 18. század,
legalábbis Szirmay számára, alig vetett árnyékot a hagyományos kánonra, a nagy
középkori-humanista történeti művekre, amelyek többé-kevésbé még mindig iga¬
zodási pontként szolgáltak a korban. Általában a nemzeti hagyományok, a nemzet¬
tudat részévé is váltak e munkák, nyilván már csak ezért sem engedte el őket a ha¬
zafias nemesúr, akinek történelem- és hazaszeretete majd" minden művén érződik.
A nagy művek közül messze a legtöbbször Istvánffy Miklós Hiszoriaejára hivatkozik,
amely 1622-ben jelent meg nyomtatásban először, és valóban, abban a nagy so¬
rozatban, amelyben a középkori, humanista történetírók egymás művét folytatták,
Istvánffy 17. század elejéig ívelő műve volt talán az utolsó egyértelműen kanonizá¬
lódott alkotás. Johann Jacob Kettelernek, Istvanffy egyik folytatójának száz évvel
később kiadott művére"? is találunk hivatkozást. A 17. századból származó forrás
még (két említéssel) Bethlen Farkas erdélyi történetíró és kancellár Hiszoria de rebus
Transilvanicis című munkája, amelyet éppen Szirmay idejében adtak ki, az 1780-as
években." Oláh Miklós (Nicolaus Olahus) 1536-ban befejezett Hungaridjat kétszer
említi, sőt idéz is belőle. A középkorból legtöbbször Bonfinire hivatkozik, egy-két
(konkrét hivatkozás nélküli) említés esik Galeottóra, Ranzanóra, Kézaira, a Képes
Krónikára, illetve Ihuróczy krónikájára, de Jan Diugosz lengyel történelemről írt,
1460 körül elkészült krónikájára is. Szirmay kedvencének III. Béla kiräly (1172-96)
jegyzője, Anonymus tűnik, legalábbis az ő művében talált szerzőnk olyan, a hegyal¬
jai területre vonatkozó összefüggő részt, amelyet említ is és többször idéz is. Anony¬
mus kiemelt helye Szirmaynál már csak azért sem meglepő, hiszen ő volt az első
fennmaradt nagy nemzeti történeti mű szerzője, a honfoglalás krónikása, minden¬
képpen a , kezdetek" varázsa lengte körül. A krónika 16. fejezete , Tarcal hegyéről"
szól, de más fejezetekben is esik szó Hegyalja területére eső helyszínekről: Szirmay
láthatóan egyetlen alkalmat sem szalaszt el, hogy ezeket a számára etimológiailag is
érdekes részeket említse vagy idézze."
1588 ISTVÁNFFY 1622.
139 KETTELER 1724.
40 BETHLEN 1783-89.
Ha a hiányok felől közelítjük meg a kanonikus szerzők felhasználásának kérdését, említhetnénk, hogy nem
esik utalás sok híres 16-17. századi történetíróra, de természesen ez nem is lenne elvárás, hiszen eleve csak
Hegyalja településeinek történetéről van szó Szirmaynál. Megjegyzendő azért, hogy vannak olyan kiadott,
hegyaljai településekkel (is) kapcsolatos történeti írások, amelyeket akár felhasználhatott volna, ilyen
például Tokaj 1565-ös ostromának leírása, amelyet Zsámboky János az 1568-as Bonfini-kiadása végére
illesztett más ostromleírásokkal együtt (BONFINI 1568, 818-820).
379