Seite 380 [380]
ebből adta ki a művet 1815-ben Rumy Károly;"! ezzel meg is adtam két lehetséges
helyet, ahol Szirmay hozzájuthatott a beszámolónak egy kéziratához (a könyvtárban,
illetve Kazinczy révén). A Rumy kiadásában 170 oldalas magyar nyelvű írást Szirmay
11 oldalon foglalja össze latinul," ? ám ez a 11 oldal is messze több, mint amekkora
részek egyetlen forrás idézése vagy kivonatolása révén bekerültek a Hegyalja-Ismerte¬
ztésbe. Elsőre úgy tűnhet, ez a nagyobb betoldás megbontja a mű arányait, de jobban
megnézve talán éppen hogy javára válik: a szerző a ,kamerát közelítve" példaként
mutatja be egyetlen kisvárosnak egy kisebb, egy generációnyi időszakát, eseménydús
— túlságosan is eseménydús — történelmét, amely alapján jobban el tudjuk képzelni,
hogy a többi helységleírás száraz adatai, tárgyilagos közlései mögött mennyi minden
rejtőzhet. Babocsay művét Szirmay nem teljesen arányosan foglalja össze (például
megesik, hogy több ugyanolyan fontos esemény közül csak egyet említ"), néhol
pontatlan, és az is előfordul, hogy hozzáfűz valamit anélkül, hogy jelölné: ez már
nem Babocsay szövege; összességében viszont kielégítőnek tűnik a kivonatolás, és
az erősen rövidítve előadott események is nagymértékben megőrzik az eredeti beszá¬
moló drámaiságát. Ritka és rendkívül értékes az ilyen elbeszélés (így Szirmay általi
rövidített közzététele is, latinul, a kor lingua francáján): Babocsay, ha néhol túlozhat
is, a szemtanú hitelességével tárja elénk, mennyit és milyen változatosan szenvedhe¬
tett egy egyébként viszonylag gazdag város népe a történelem egy-egy vérzivataro¬
sabb időszakában. A Habsburg-seregek általi megszállások idején például elég volt
akár egy kis késlekedés egy generális levelének továbbításával, máris az érintett bírók
karóba húzása lehetett a büntetés. Egy ilyen, 1673-as esetben a tarcaliaknak sikerült
megváltaniuk a bírókat tíz hordó aszúborral — mi mást ajánlana fel egy Iokaji-hegy
alatti város? Spank generálisnak tetszhetett az ajándék, mert 1674-ben is legalább
kétszer gurultak felé a hordók; ettől még persze mást is einstandoltak a katonák, bú¬
zát, zabot, szénát, amit csak lehetett. És ez csak egy példa a csapásokra: a Ihököly- és
hegyaljai felkelés időszakában Habsburg-zsoldosok, hajdúk, törökök támadták, sar¬
colták a várost, terror, beszállásolások, pestis, fagy sújtották a népet.
A 16. századból is vannak olyan helyi jellegű művek, nyomtatványok, amelyeket
Szirmay alkalmasint felhasznál. Szikszai Fabricius Balázsnak a Perényi Gáborról
szóló halotti beszédét is tartalmazó pataki nyomtatványáról büszkén említi, hogy
megvan neki, és mint fentebb láttuk, használta is.5é A kassai Johannes Bocatius ki¬
adott verseinek egy kötetéből!" idéz egy boros verset (lásd alább). Históriás énekre
ST Rumy 1815, 9-181.
12 SzrrMaAy 1798, 85-95.
55 Például átveszi Babocsaytól azt, hogy 1671-ben két lelkészt elűztek a templomukból, de azt már nem, hogy
a kollégium tanárait is elűzték: SZIRMAY 1798, 85.
Például Jászai Istvánt főbírónak írja, pedig Babocsay megfelelő, 1673-ra vonatkozó részében Tar Pál a főbíró,
és Jászai István a helyettese (,kisbíró") (SziRMaYv 1798, 86). Másik példa: Gyöngyösi István kirablása
Szirmaynál 1686-ban volt, pedig Babocsaynál 1687-ben (p. 97). Az ilyen esetekben nem valószínű, hogy
Szirmay jobb értesülések alapján, tudatosan javította volna Babocsayt.
15 Például a , tokaji Antalra" (antalkóra) vonatkozó mondást: SZIRMAY 1798, 86.
136 SZIKsSZAY 1568; SZIRMAY 1798, 162.
137 Bocatius 1599.
134
378