Page 379 [379]
amelyikbe maga is publikált." Mindenesetre fontos, hogy többek közt újságok ré¬
vén friss eseményekről is tájékozódott Szirmay, hiszen a Hegyalja-Ismertetésben a táj¬
egység jelenét is elénk kívánta tárni, s ezért a történeti részeknek egészen a szerző
jelenkoráig kellett érniük.
d) Helyi jellegű beszámolók, kisebb nyomtatványok
(16-18. szazad)
A kora újkorból már fennmaradtak olyan kisebb, helyi jellegű narratív források is (nap¬
lók, történelmi jegyzetek, levelek, beszédek stb.), amelyek csak egy-egy helyi eseményt,
eseménysort járnak körül, azt viszont részletesebben és sok esetben színesebben, mint
ahogy az átfogó, okleveleken alapuló történeti művek tárják elénk a történelmet. Szirmay
— nagyon is helyesen — nemcsak egy-egy adatot vesz ilyen forrásokból, de akár hosszabb
részleteket is beiktat. E kisebb források általában jóval nehezebben hozzáférhetők, mint
a nagy történeti művek, és amelyekhez Szirmaynak sikerült hozzájutnia, azokról szűk¬
szavúan beszél, így nem mindig könnyű feltárni a forrás útját Szirmayhoz. Használja
például Bezerédj Imre helytállásának dicséretekor Kolinovics Gábornak azt a Rákóczi¬
szabadságharcról szóló, amúgy labanc nézőpontú írását, amelyet a 18. században gyak¬
ran másoltak, de máig csak kéziratban van meg." Egy másik adatot Ihurzó György és
Imre titkárának, Závodszky Györgynek a naplójából vesz. Csak úgy hivatkozik rá, hogy
,Závodszky György a saját naplójában"; valójában nem volt nehéz hozzáférnie, hiszen
a Bél által kiadott Adparatus ad bistoriam Hungariae első Decasában ez a mű is szerepel.§
A hegyaljai természeti kincsekre vonatkozóan egy magánlevelet nemcsak megemlít, de
hosszan idéz is Szirmay, fordításban, sőt a végén az eredeti nyelven, magyarul is: Fe¬
renczy János nótárius levele a császárnénak a tolcsvai jáspisokról példaként szolgál olyan,
levéltárból előásott forrásokra, amelyek Szirmay nélkül valószínűleg nem maradtak vol¬
na fenn. Ezúttal a szerző pontosan megadja a forrása útját, amely végül nála kötött ki:
, Említésre méltó Ferenczy Jánosnak, Vámosújfalu jegyzőjének felséges Mária Terézia
császár- és királynőhöz 1752-ben anyanyelvünkön írott levele a tolcsvai területen talált
jáspisokról, amelyet a Zemplén vármegye levéltára 43. jegyzőkönyvének 312. oldala tar¬
talmaz, és amelyet a királyi kancellária visszaküldött a vármegyének." (3. §)
Az a beszámoló, amelyből a legtöbbet merített, Babocsay""? Izsáknak, a 17. század
végén, 18. elején élt tarcali jegyzőnek a Fata Tarczaliensia, azaz Tarczal városának
föbb valtozasai (1670-1700) cimet kapott történeti jegyzete. A műnek egy, a sáros¬
pataki kollégium könyvtárában levő másolatát Kazinczy Ferenc is lemásolta," majd
16 Lásd IV. 5.
127 SZIRMAY 1798, 155. A mű címe Commentariorum de rebus Ungaricis libri XIII. Kovachich ezt is ki akarta
adni, de a mai napig csak kéziratok maradtak fönn: OSZK, Fol. Lat. 389; ELTE Egyetemi Könyvtár,
Ms. G. 86. À mtirél lasd TéTH 2010, 26.
128 SzırMmay 1798, 152. A Diarium... az 1586 és 1624 közti időszakról szól. In: BÉL 1735-1746, I., 353-380.
19 Előfordul a „Baböcsay” vältozat is.
130 Lasd Rumy 1815, p. XV.
377