Oldal 369 [369]
szerűsítette a szöveget (nem biztos, hogy személyes meggyőződésből) azzal, hogy
a Bél-kéziratban még minőségileg széles sprektrumban szereplő dűlők nála már
mind „elsö osztälyuak”.
A felhozott szöveghelyek tipikus peldäi annak, milyen mödokon hasznälta fel
Szirmay Bél szövegét: kiindulópont volt számára, adatokat merített belőle, és meg¬
esett, hogy az adatokkal együtt nagyobb, fél- vagy egymondatnyi szövegdarabok is
átkerültek. Ám Bél (és persze mások) adatait alapvetően a saját megfogalmazásában
és a saját koncepciója szerint használja Szirmay; például leegyszerűsítve összefoglal
(mint a legutóbbi bodrogkeresztúri példából látható), vagy — jóval gyakrabban — bő¬
vít, kiegészít (lásd a Fol Lat. 274. ismertetésénél említett esetet). Bár további példák
is felhozhatók a helyrajzi részből Bél-szövegrészek (legfeljebb egy-két mondat) szó
szerinti és hivatkozás nélküli átvételére, " inkább az a jellemző, hogy a másoktól nyert
információt a saját szavaival építi be a szövegegyüttesbe.
Összefoglalóan úgy fogalmazhatunk, hogy a Zemplén helyrajzi-politikai ismertetése,
s így közvetve a Hegyalja-Ismertetés írásakor Bél megyeleírása jelentette a kiinduló¬
pontot, ő adta azt a vázat, amelyre Szirmay felfűzhette a máshonnan vett elemeket is;
az egyes településleírások, még amikor hosszúra nyúlnak is és csak máshonnan vett
adatokat tartalmaznak, a Bél Mátyástól örökölt struktúrába ágyazódnak bele. Mint
láthattuk, ténylegesen Szirmay tulajdonában volt a megyeleírás egy másolata, így
bármikor elővehette. A Hegyalja-Ismertetésnek egyedül a szőlészeti része az, amely
gyakorlatilag független Béltől, amúgy makroszerkezeti szinten is az ő megyeleírá¬
sa a minta, és mikroszerkezetileg is, ami a földrajzi-helyrajzi részeket illeti. Szöveg¬
szintű egyezés a hegyek ismertetése esetében, az első tíz kis fejezetben nagymértékű,
a helyrajzi részben ritka. Ha a terjedelem szempontjából vizsgáljuk a kérdést, a Béltől
átvett összefüggő szövegrészek aránya elenyésző a Hegyalja-Ismertetés egészéhez ké¬
pest, már csak azért is, mert éppen a szőlészeti rész, illetve a helyleírásokon belüli
krónikaegységek nyúlnak hosszúra. Ettől még tény, hogy — mint már Barta és Orosz
is megállapította a nagyobb megyeleírás vonatkozásában — vannak ilyen hivatkozás
nélküli átvételek; ennek problémájára alább, a történeti források tárgyalásánál még
visszatérünk. Előrebocsátom azonban, hogy egyrészt a Hegyalja-Ismertetés szövegé¬
nek valóban csak egy kis része származik szó szerinti vagy tartalmi értelemben Béltől,
másrészt természetesen ezeket az átvételeket is másképp ítélték meg abban a korban,
mint ma. Magát Bél Mátyást mint forrását Szirmay többször említi a Zemplén hely¬
rajzi-politikai ismertetésében, (Mathias) Bel, Belius vagy Bellius néven. Tokaj város neve
például összefügg a Tisza és Bodrog összefolyásával, , Bél Mátyás innen eredezteti" —
mondja Szirmay, aki ezután gyakorlatilag idéz is egy pár soros részt Bél kéziratából.??
Azt nem mondja meg, Bélnek melyik művéről van szó, és érdekes módon máshol
§1 Lásd pl. egy hegy és várrom leírását a kisfaludi fejezet végén (TórnH et al., kiad., Bél, 2018, 166, és SZIRMAY
1803, 178, ill. Szırmay 1798, 116); vagy erdöbenyei templomok leiräsät (TöTH ct al., kiad., Bel, 2018, 147,
és Szirmay 1803, 155-156, ill. Szırmayv 1798, 126).
82 SzırMmay 1803, 132, ill. Szırmav 1798, 63-64; cf. TötH et al., kiad., Bel, 2018, 161.
367