hangsúlyos, viszonylag terjedelmes és jól elkülöníthető részként szerepel a történel¬
mi adatok, események taglalása; általában a történeti részek következetes beiktatása
a legfőbb különbség Bél, pontosabban Matolai megyeleírásához képest (utóbbinak
nem volt erőssége a helytörténeti visszatekintések kidolgozása). Formailag Szirmay
megyeleírása nem különül generalis és specialis részekre, azon belül pedig membrumok¬
ra, mint Bél leírása, hanem egyszerűen egymás után következnek a ,§" jellel jelölt szá¬
mozott fejezetek." Bél művében az egyes járásokon belül alapesetben szigorú rendben
következne egymás után a várak, városok, majd falvak leírása; de a Zemplén-leírás, és
azon beliil is a Processus Submontanusé (Hegyaljai jaras) éppen hogy nem sikerült ilyen
rendszerezettre — mint láttuk, valószínűleg az anyagot összeállító Matolai kevésbé
rendszeres szemlélete miatt"? — , szimplán egymás után következnek a települések
csakúgy, mint később Szirmaynál (aki a települések sorrendjében más logikát követ).
Amikor Szirmay a saját megyeleírásából kivonta a Hegyaljával kapcsolatos részeket,
létrehozva a Hegyalja-Ismertetést, ennek a kisebb műnek a két fő része — a hegyek és
szőlészeti-borászati rész, illetve az egyes hegyaljai települések leírása — tulajdonkép¬
pen még mindig tükrözi a leírás eredeti Bél Mátyás-i alapelvét, a pars generalis és pars
specialis egymásra következését.
A makroszetkezet után térjünk rá a mikroszerkezetre: hogyan épül fel egy-egy tele¬
püles leiräsa a Zemplen helyrajzi-politikai ismertetésében, igy tehät a Hegyalja-ismertetes¬
ben is? A település nevének magyarázata után a terület általános leírása következik:
a határ (szántók, legelők stb., akár pontosan megadva a terület nagyságát), a lakosság
nemzetiség és vallás szerint, főbb nevezetességek és intézmények. Ezután egy törté¬
neti rész mutatja be a település történetét, és ezzel összefüggésben a terület múlt- és
jelenbeli birtokosait; az összegyűjtött adatokat, eseményeket annales-szerűen, kro¬
nológiai rendben tálalja. Végül a hegyaljai települések esetében a szőlőtermő dűlők
felsorolása következik, és adott esetben a város kiváltságai, vásárai, pecsétje. Kisebb
települések esetén a történeti rész lehet akár csak néhány esemény, a jelentőseb¬
beknél viszont (Iokaj, Kis- és Nagypatak, Sátoraljaújhely) számos oldalt kitehet,
és magába foglalhatja múltbeli és jelenlegi tisztségviselők, egyházi vezetők listáit,
várak, szerzetesrendek és egyéb intézmények részletesebb bemutatását. Ha a törté¬
neti részeket nem számítjuk, jól látható a Bél Mátyás-i minta az egyes települések
leírásában is: Bél is a név magyarázatával kezdi, röviden leírja a területet lő nem
nyújt számbeli adatokat) és a lakosokat nemzetiség és vallás szerint, valamiképpen
szerepelnek a főbb birtokosok, nevezetességek és intézmények, illetve a dűlők, vé¬
gül nemegyszer a város kiváltságai, pecsétje. A történeti múlt változó mértékben
van jelen a Bél Mátyás-i leírásokban, attól is függően, hogy melyik , fejlődési fazisig”
jutott el a segítőktől eredő kézirat Zemplén esetében igencsak elakadt a megyeleírás
történeti irányú kidolgozása. A kézirat inkább csak a nagyobb települések történe¬
tére tér ki, akkor is jóval kevesebb adattal, mint Szirmay; ha a településhez tartozik