Oldal 306 [306]
OCR
Jóllehet Eperjesen láttam meg a világot, de újhelyi nagyapai birtokrészem birtokában egykor ebben a városban is éltem, és elégiákat és költeményeket írtam a Ronyva pataknál, miként azt az életemet taglaló elégia is mutatja: , Fragopoli primum vitales hausimus auras, Prima urbs vagitus audiit ista meos. Protinus infantem nitidas accepit in ulnas Phoebus et Aonidum, dixit, alumnus eris. Parce puer lachrymis, venient et fletibus anni, Hei mihi! fortunae vulnera quanta feres! Aspice caenoso spumantem vortice Ronyvam, Stant ubi Rutheni diruta castra Ducis. Has quondam ad salices, haec ad coryleta canendo, Deduces Latias ex Helicone Deas.” etc. etc.**? (Eperjesen lélegeztem be először az éltető levegőt, először ez a város hallotta meg a sírásomat. Majd gyermekként Phoebus vett ragyogó karjaiba és mondta: , A múzsák növendéke leszel. Ne sírj, fiú! A könnyek számára is eljönnek majd az évek, jaj nekem, a sors mennyi sebét fogod viselni! Tekints a sáros forgatagtól tajtékzó Ronyvára, ahol a rutén vezér romba dőlt erősségei állnak. Egykor ezekhez a füzekhez, ezekhez a mogyoróbokrokhoz fogod a latin istennőket levezetni a Helikonról. stb. stb.) 53. § Nagytoronya és Kistoronya falvak Nagytoronya és Kistoronya — az egykori Thurul, Turuny, Felsétoronya, Alsétoronya — két külön falu, nevét azoknak az ágostonosoknak így mondott tornyáról kapták, akiknek egykor Nagy- avagy Felsőtoronya falu erdős pusztájában volt lakhelyük. (Lásd fentebb az 50. és 52. fejezetet.) Az 1221. évben II. András király alapított itt monostort, ezt 1241-ben a tatárok feldúlták, 1258-ban pedig Újhelybe helyezték át. Felsőtoronya falu felét az atyáknak adományozták. Az 1254. évben a toronyai földet az Úz és a Tolcsvay? családok visszaváltották Simon fiaitól. (Nor. bist. 24. fejezete.) Az 1281. évben Mihály és Ompud az egri káptalan előtt arról tanúskodnak, 359 A versről lásd a tanulmányt, III. 2. a. 360 A nyomtatvänyban de Tolchuva. 361 SZIRMAY 1804-ben 25. §. 304
