Page 268 [268]
fenségének sasa. Kiadta Christoph Lakner, Bodrogkeresztúron nyomtatva Farkas
Imrenel 1617-ben];?® valamint Summdja azoknak az Artikulusoknak etc. Bodrog Keresz¬
turini typis Joannis Manlii anno 1598.” Ezt a könyvet Pázmány Péter bíboros is említi
a Hodegus. Igazságra vezérlő kalauz 3. könyvének 9. oldalán."
Az 1647. évben III. Ferdinánd császár Rákóczi Györgynek adományozta.
Az 1711. évben a királyi kamara birtokolta.
Az 1714. évben a plébániatemplomot visszavették a reformátusoktól, hogy azt
a katolikusok használják. (Zemplén vármegye levéltára 189. fasciculusának 91.
számú irata.)
Most a mezőváros ura Aspremont gróf, nagyanyja, Rákóczi Julianna örökségéből.
De vannak szabad udvarházai a Teleky, a Sennyey, a Dőry grófoknak és a Patay,
a Josa, a Keczer, a Bagossy, a Bessenyey, a Kadas, a Fay, a Schneider, a Glaczinger
nemeseknek, és már említésre került a Gara-küria.
A város Tokaj városához hasonló kiváltságoknak örvend, amelyeket II. Rudolf
császár adott meg nekik, és amelyeket II. Mátyás császár 1610-ben megerősített.
(Zemplén vármegye levéltára Loc. 72. Nr. 100.) Pallosjoggal is rendelkezik, de már
nem él vele. A pecsétje egy bárányt ábrázol, a népes vásárai pedig a Szentháromság, "9
Szent Mátyás," Szent Bertalan?" és Szent Katalin" napjain vannak.
Első osztályú szőlőtermő dombjai a Csókamál-, a Sajgó-, a Kakas-, a Kővágó-,
a Messzlátó-, az Újhegy- és a Henye-dűlő.
42. § Kisfalud falu?!?
Kisfalud a Bodrog partján fekvő falu, amelyet egykor kicsi mivoltáról neveztek el. 336
hold a szántóföldje, rétjei a Bodrogon túlra is kiterjednek. A lakói római katolikus
és helvét hitvallású magyarok, a keresztúri plébánia filiája, földművelésből és
szőlőtermesztésből élnek.
Az 1341. évben a szlavóniai Micsk bán fiai, István, Ákos, Lóránt és László
magiszterek birtokában volt, akik a Kisfalud hegyén lévő szőlőket megosztották
egymás között. (Nor. hist. 44.7 fejezete.) Közülük az egyik, a Szeghynek nevezett
ág volt a falu ura.
205 A nyomtatvany teljes cime: Maiestatis Hungariae Aquila a Christophoro Lackner I. V. D. inventa et hieroglyphica
eius interpretatione levissime descripta. Anno 1617, Sempronii. Kereszturini, apud Emericum Farkas, 1617
(LACKNER 1617). Mint látható, az említett nyomtatvány nem Bodrogkeresztúron, hanem a Burgenlandban
levő Keresztúron (később Sopronkeresztúr, ma Deutschkreutz) jelent meg.
Szirmay ismét téved, ez a nyomtatvány is (Summaia. . . 1598) a Burgenlandban levő Keresztúron jelent meg.
207 PÁZMÁNY 1766. A hatodik könyv harmadik részében említi Pázmány.
208 Pünkösd utáni első vasárnap.
209 Február 24.
210 Augusztus 24.
21 November 25.
22 Ma Bodrogkisfalud.
213 SZIRMAY 1804-ben 45. §.
206
266