Oldal 236 [236]
kilenced vagy tized szedése nem volt szokásban 1650 előtt, de a hegyaljai városok
kérvénye, amelyet követek küldésével terjesztettek az 1655. évi országgyűlés elé, már
azzal érvel, hogy „mivel aszüszölök csak a szőlősgazdák külön szorgalmából lesznek,
azaz ha háromszor megkapálják és külön szedik le őket, országos törvénnyel vegyék
elejét annak, hogy a földesurak az aszúszőlőkből igényt merjenek tartani kilencedre.
A földesúri birtokok viszont arra hivatkoztak, hogy ha az aszúszemeket külön szedik
le, amely azelőtt nem volt szokásban, az nagyon rontja a must jó minőségét, és noha
a szőlők azóta kiválóbbak, mióta az 1560-ik év után, már csaknem egy évszázaddal
korábban, háromszori kapálással kezdték el művelni azokat, a mustból azonban, ame¬
lyet ilyen kiválóbb szőlőkből préseltek, mégis mindig szedtek kilencedet, végül pedig
az országnak arra az általános törvényére hivatkoztak, hogy mindarra, amit csak a föld
terem, arra vonatkozik a földesúri kilenced." És mivel a szőlősgazdák nem akarták,
hogy az aszúszólő is a kilenced alá tartozzék, a földesurak, hogy megakadályozzák
a külön leszedésüket, amely azelőtt nem is volt szokásban, erővel is elvették az így
külön válogatva leszedett szőlőt. Azért hozták az előbbi törvényt, hogy az ilyen visz¬
szaéléseket megakadályozzák. Erről valóban úgy tűnik, arról szól, hogy megakadá¬
lyozza, hogy erőszakosan elvigyék az aszúszőlőt. De Mária Terézia 1779-ben, amikor
beszámoltunk neki a tokajiak ügyéről," a szőlősgazdák említett, az országgyűlésnek
1655-ben bemutatott kérvénye alapján és abból a politikai okból, nehogy a szőlősgaz¬
dák a földesúri kilenced miatt visszariadjanak attól, hogy külön szedjék az aszüszélôt,
és ezáltal az ország jelentős vagyontól essék el, királyi tekintéllyel a következőképp
fejtette ki: az, hogy az aszúszemekből is kilencedet szednek, miként azt az említett
törvény is megtiltotta a földesuraknak, ne legyen gyakorlat ezután.
27. § Az aszúbor készítésének módja
Hogy a máshonnan valók kedvében járjunk, érdemes még szót ejteni arról is, hogy
miként készül ez az üdvös nedű. Ahhoz, hogy aszúszőlő teremjen, mindenekelőtt
kedvező időjárás szükséges, hogy a szőlők június 24-éig elvirágozzanak, hogy jú¬
liusban és augusztus elején meghatározott időközönként essék az eső, hogy a bo¬
gyók bőséges nedvességet szívjanak magukba. Augusztus közepe után, miután már
harmadjára kapálják a szőlőket, egész szeptemberben és október elején derülten ra¬
gyogjon az ég, hogy a szőlőket kifőzze. Ne legyen fagy és dér azelőtt, hogy a szőlők
teljesen megérnének, nehogy a nedvkeringésüket gátolja, hogy a fürt szára megder¬
med. Október közepe táján eső lágyítsa meg a hártyáját, majd derűs napok, hideg
és deres éjjelek következzenek, hogy a szőlőt megfonnyasszák, aszalják, szárítsák és
süssék. Az így szenvedett aszúszőlőket október vége és november eleje környékén
a többitől elkülönítve szedjék egyrészt a szüretelők a szőlőkben, másrészt más erre
szánt emberek hosszú táblákon, amelyeknek a széleit erősítsék meg lécekkel, hogy ne
folyjék szét a lé az oldalán, hanem a tábla nyílásán át az alá helyezett kádba folyjék.
"2 Lásd még erről a 33. fejezetet, illetve a tanulmányt, IV. 5.
234