Page 235 [235]
tesz említést, még Bonfini sem, aki az I. tized I. fejezetében is csak a pilisi borokat
említi. Sem Ranzanus, sem Galeotto Marzio, akik huzamosabb időt töltöttek Mátyás
király udvarában és behatóan foglalkoztak ezzel a témával, de Cuspinianus sem emlí¬
tette, aki pedig II. Ulászló király idejében tartózkodott hosszabban a budai udvarban,
jóllehet a teljességre törekedett abban, hogy mindent leírjon, amiről úgy tűnt, hogy
hozzájárul Magyarország gazdagságához és termékenységéhez. Mindannyian, Sigis¬
mund von Herberstein báróval, Ferdinándnak a magyar udvarba küldött követével
együtt csak a soproni, a szerémségi és a pilisi borokat dicsérik. Galeotto Marzio azt
írja, hogy a szerémségi bornak nehéz lenne párját vagy csak hozzá hasonlót is találni
a földkerekségen. Cuspinianus pedig azt mondja, hogy a szerémségi borok annyira
kiválóak, hogy szerinte a krétai vagy korzikai borral is felveszik a versenyt. Sőt még
Oláh Miklós is — aki Erdélyből származott, és ifjúkori éveit Ulászló és II. Lajos
királyok udvarában töltötte, majd pedig különféle tisztségeken át fokról fokra halad¬
va előbb az udvari kancellári tisztséget, végül pedig 1557-ben az esztergomi érseki
méltóságot szerezte meg, és ha valaki, ő bizony a legnagyobb jártasságra tett szert
a magyar vonatkozású dolgokban - a 11. fejezetében? ugyan említi a tokaji bort, de
amikor Magyarország nevezetesebb borait veszi számba, a tokajiaknak nem tulajdo¬
nít külön dicsőséget. A 10. fejezetben ugyanis Pest városát, korának legnevezetesebb
kereskedelmi helyét így írja le: ,nevezetes sok különleges boráról, nemcsak az édes
ízükkel kiváló szerémiekről (mintha krétaiak volnának), hanem a baranyaiakröl, so¬
mogyiakról és más fajtákról is. A kereskedők nagy számban gyűlnek itt össze. A len¬
gyelek, sziléziaiak és sok külhoni nemzet fiai itt veszik a bort"."
26. § A tokaji borok híressé válásának kezdete
Valószínű tehát, hogy a tokaji borok csak akkor kezdtek híressé válni, amikor az ott¬
lakók hosszas tapasztalatukra alapozva 1560 körül elkezdték a szőlőket előbb három¬
szori kapálással művelni és a szüretet késő őszre kitolni, majd pedig 1650 körül a Nap
hevétől és a hirtelen érkező fagytól fonnyadt szőlőket, amelyeket méltó joggal nevez¬
nek aszúnak, " a többitől különválasztani, majd pedig ezekre, miután olyanná taposták
őket, mint a ragadós méz, nemes mustot kezdtek önteni. Azt, hogy ez 1650 körül vagy
nem sokkal azelőtt történt, az 1655. évi törvény 79. cikkelye is alátámasztja: , A hegy¬
aljai városok előadják, hogy a polgárok meg a nemesek — földesurak szölöhegyein levö
— szőlőiből a földesurak tisztjei fekete és aszú vagy kitűnőbb szőlőket is szoktak szedni
és elvinni. Határozat született, hogy ezektől mint sérelmes dolgoktól a jövőben tartóz¬
kodjanak." Továbbá a tokajiak úrbéri pere során a kilenced- és tizedszedők bemutatott
jegyzékei alapján kiderült, hogy sem az aszúszőlők különválasztása, sem az azok utáni
§ A Hungaria négy (18. századi) kiadása közül Szirmay az első, Bél Adparatusának elején szereplő kiadást
használta: BÉL 1735-46, I. Lásd a tanulmányt, III. 2. e.
90 Németh Béla fordítása (KULCSÁR et al., kiad, Oláh 2000).
91 A latin bassus jelentése ebben a kontextusban , aszalt, aszú"
233