Oldal 222 [222]
(A magyar földet nemde elég szerencsésnek nevezhetnénk, ha nem tapasztalná
a géta"! kard haragját" Hogy mást ne is említsek, amelyekkel az ég akaratából
mintegy ajándékokkal elhalmozva büszkélkedik, az ízletes színbora is híressé teszi.
Van egy hely, amelynek magyarul Tállya a neve, ahol az ott lakó mindenütt nemes
szőlőket termeszt. Bacchus nedűit innen vitette el az itáliai föld, hogy a főpapjának
édes ajándékokkal szolgálhasson. Majd az atya sóvárgó ajkaihoz emelve az új serle¬
geket, dicséri, és kérdezi, honnan van ez a pompás ital. Azt válaszolja egy magyar
főpap, aki számára ismert a hely és a bor eredete, hogy a kútfőjének a neve Tália.
Örvendek, mondja a pápa, hogy ilyen borokban van részünk: a szentatyához ilyen/
tállyai borok illenek.)
Timon Sámuel pedig a TViszáról szóló ismertetésében? így ír a tállyai borról:
»Permaneat, vigeatque hujus laus summa Lyaei,
Summum pontificem 7állia vina decent."
(Maradjon meg állandóan és gyarapodjék ennek a bornak a legnagyobb dicsősége,
a pápához ilyen/tállyai borok illenek.)
15. § A többi borról szóló mondások
De a többi borról is megvannak a helyieknek saját magyar és latin nyelvű bölcs
mondásaik. Közülük a Mádról, Tállyáról és Keresztúrról? származó ismertebbeket
éppúgy mellőzöm, mint a pajkosabbakat is. A következők említésre méltóbbak:
A hegyaljai borokról általában véve
, Visebat Bacchus totum sua regna per orbem,
Dispiciens: praestent guae meliora mero?
Denigue Tokkaji claram progressus ad oram,
Vidit et hisce locis culmina sacra sibi.
Obstupuit: quod delicias adametque, feratque
Zemplén, jam gelido terra propingua [!] polo.
Post Cervum? scandit, montanaque circumspexit,
Quae Mäda, quae Tartzall, quae quoque Zombor habet.
Amplius obstupuit sua dona, locosque meraci
Oreque mox fudit talia verba suo:
31 Értsd: török.
32 A mű két kiadása (IIMon 1735, 1767) közül mindkettőt használhatta Szirmay (lásd a tanulmányt, IV. 3),
a továbbiakban az utóbbit adjuk meg.
3 TIMON 1767, 82 . Pontos átvétel.
34 Bodrogkeresztúr.
220