Page 245 [245]
VI.
Piis manibus D. Stephani Bathorei quondam
Poloniae regis inclytil
Kiadasa: Piis manibus D. Stephani Bathorei quondam Poloniae regis inclytii, Cracoviae,
Ex officina Lazari, 1588.
A huszonkét hosszabb-rövidebb költeményből huszonegy Báthory halálát gyászolja.
Az előszóban felhívja a figyelmét Báthory Zsigmondnak, hogy apjának és nagybá¬
tyjának halálával a jótétemények sora nem veszhet el, csak szünetet tart addig, amíg
Zsigmond új patrónussá nem válik. A királyt gyászoló legfontosabb költemény a Bá¬
thory-apoteózis, amelyből megtudjuk, hogy volt Hunyadinak három fivére is, akiket
apjával és anyjával együtt veszített el még fiatalon egy pestisjárványban. Báthory di¬
cső tetteinek felsorolásához ismét Kleió múzsát hívja segítségül. A király haláláért
egyértelműen Simone Simonit teszi felelőssé. István halálos ágyán még nyugtázza
családtagjai — András, Zsigmond, Boldizsár és Grizeldisz — sorsának jó irányba hala¬
dását, majd öntudatlan állapotba zuhan. Újból megjelenik Virtus, de már csókjaival
sem tudja feléleszteni Istvánt.
A második leghosszabb vers ismét egy toldalék a gyász mögött. A Victoria Othonis a 10.
századi magyar kalandozások és I. Ottó 955-ös augsburgi győzelmének — amit valójában
győzelemnek sem igazán nevezhetünk — elmesélésén keresztül Zsámboky János Bonfini¬
kiadását kritizálja, és egy gúnyos betétverset is tartalmaz, Zsámboky epitáfiumát.
A2
Ilustrissimo Transilvaniae Principi Sigismundo,
D[omini] Stephani Bathorei, quondam ter maximi
Poloniae regis, ex fratre nepoti, etc. Domino ac
Protectori suo benignissimo.
[A2"] Non hane, Illustrissime Princeps Sigismunde, aeterni nominis ac gloriae Regi
Stephano, tuo patruo, sanctissimoque patri tuo Christophoro, pro eorum immorta¬
libus, tum in patriam publice, tum privatim in me meritis, referre gratiam, iam diu
mihi deliberabat animus. Nihil mihi fuit in vita iucundius, quam perpetuam meam
erga eos fidem et observantiam, evidenti aliquo testimonio comprobare, contemp¬
tisque diversis hominum de me iudiciis, omni studiorum meorum conatu, meritis
eos exornare laudibus, a quibus ego tam multis et tam magnis fuissem beneficiis
243