Seite 227 [227]
OCR
V. Ob felicem et exoptatissimum serenissimi Poloniae Regis Stephani ad oppidum Mechoviam adventum ac cum illustrissime Cardinale nepote congressum. Carmen gratulatorium. Kiadäsa: Ob felicem et exoptatissimum serenis|simi] Poloniae Regis Stephani ad oppidum Mechoviam adventum ac cum illust|rissime] Cardinale nepote congressum. Carmen gratulatorium, in Ephemeron |...], Cracoviae, In officina Lazari, 1586, D8'-F3". Ez a verseskôtet az Ephemeron függelékeként jelent meg, mintha Báthory András útjának az epilógusa lenne. Művét annak örömére írta Hunyadi, hogy a frissen kinevezett bíboros több hónappal Rómából való hazatérése után, 1585. március 14-én találkozott végre Báthory Istvánnal Miechówban. Tizenegy verset tartalmaz, amelyek közül az utolsó hárommal már Báthory István halála után egészítették ki a kötetet. Az első kompozíció egy üdvözlő, dicsőítő vers, amely kilenc részre van osztva. Az üdvözlő bevezető után sorban a király színe elé járulnak az uralma alatt álló tartományok, országok allegorikus alakjai: Lengyelország, Litvánia, Oroszország, a Porosz Hercegség, Livónia, Podólia és Erdély. A verset végül magának a királyi udvarnak az üdvözlése zárja. A másik nagyobb költemény egy oráció, amelyet Báthory István szaval el unokaöccsének, Andrásnak. A gyászversek előtt további három rövid, dicsőítő epigramma és himnusz is található. A B. B. című egyik threnos talán Báthory Boldizsär (1555-1594) monogramjät rejti és őt gyászolja. A király hirtelen halála miatt megbicsakló — eredetileg örömkötetnek szánt — kompozíciót a Báthory testvérek szájába adott három gyászének zárja. 225
