Oldal 33 [33]
képest viszont Hunyadi műve tényleg a trójai háborút foglalja össze 575 strófában.
A háború előtörténetére nem tér ki: Hektór születésével kezdi és Irója lerombolásá¬
val fejezi be a történetet, ahonnan csak Antenor és Aeneas tud elmenekülni.
Nem mondhatni, hogy bárkit is különösebben érdekelt volna Hunyadi műve az
elmúlt száz évben. Sőt, mivel Király György és Dézsi Lajos kissé igazságtalanul
el is veri a port szerzőnkön, hadd legyek költőnk kéretlen prókátora a továbbiak¬
ban. Lássuk, jeles irodalomtörténészeink nagyjából milyen vádakkal illetik Hunyadi
Trója-történetét.
Király szerint a korabeli , sikert sem tartalmával, sem előadásával meg nem érde¬
melte", valamint , előadás, nyelv, verselés tekintetében nem emelkedik Tinódi fölé" és
, hagy, meg nem érdemelt népszerűségét csak tárgyának köszönheti"." Király vélemé¬
nyét osztja aztán Csorba Tibor is: , Könyvét szerették, s bár nyelve színtelen, verselése
kezdetleges, szívesen olvasták, mert a tárgya általános érdeklődést keltett.""" Érdemes
még Dézsi közepesen lesújtó véleményét is idézni:”
„A trójai históriának ez a legterjedelmesebb magyar verses feldolgozása,
úgy szerkezet, mint verselés tekintetében gyengének mondható. Tizen¬
egy szótagú sorokban van írva, de elég sok tíz szótagú is akad köztük.
És a rímei! Mintha erre gondolt volna Szenci Molnár, midőn a sok
„valä”-s verseket megrótta. Jellemző sajátsága (egyébként humanista
divat!) a hősök és más szereplők szájába adott, sokszor hosszadalmas
beszéd s a szerző morális elmélkedése pl. a vikmerőségről, a holttest
elégetéséről stb. Szókészlete meglehetősen fogyatékos, ami különösen
a jelzők használatánál tűnik szembe."
Csakhogy a szöveg legnagyobb erénye az, amire épp a források bizonytalansága is utal:
azért nincs konkrét forrás, mert a szöveg Hunyadi saját szerzeménye. Így hát a szer¬
zőnknek felrótt morális elmélkedések és önkényeskedések is azért lehetnek annyira
zavaróak, mert nem lehet forrást tapintani mögöttük. Igaz, Király György óta nem is
próbálta meg senki a lehetséges forrásokat tisztázni — erre most én sem vállalkozhatok.
De az különösen beszédes, hogy a felmerülő korabeli és antik források mindegyike
kicsusszan Király, majd a kissé lustább Dézsi kezei közül is. Mivel nem tudnak egyi¬
ken sem fogást találni, ezért egy ismeretlen latin nyelvű Irója-éneket fantáziálnak
forrásként, amelyhez költőnk , esetleg nem is ragaszkodott szorosan". Ennek a feltéte¬
lezésnek pedig így, ebben a formában semmi értelme sincs: egy ismeretlen (nem léte¬
ző?) latin nyelvű forrás, amelyhez magyar átültetésénél még csak nem is , ragaszkodott
szorosan" Hunyadi? Nem lenne egyszerűbb, ha a fiatal Hunyadi olyan-amilyen verses
elbeszélői invenciójára gyanakodnánk inkább, amely segítségével sokféle olvasmány
76 Király 1917, 13, 23.
7 Csorba 1944, 100.
78 Dézsi 1930, 457—458.
31