Oldal 18 [18]
ellenpontjaként, és még évekig bizonytalan jogi státusszal rendelkezett. Végül
a harmadik ellenérv az, hogy Hunyadi — ha csak nem volt túlzottan kalandvágyó
— akkor jó eséllyel igyekezett elkerülni Németalföld északi területeit, mivel az 1570¬
es években épphogy lángra kapott szabadságharc miatt (az ún. nyolcvanéves hábo¬
rú majd csak a harmincéves háborúval fejeződik be 1648-ban) ezek voltak az ösz¬
szecsapásoktól leginkább sújtott területek. (Erre Hunyadi utal is az Epbemeronban:
„incumbit sociali Belgia bello") Mire az arrasi és utrechti unió 1579-es megalakulásá¬
val nagyjából stabilizálódtak a vallási, politikai törésvonalak, addigra Hunyadinak
Itáliában kellett volna már lennie.
Mindezeket figyelembe véve csak a még ekkor is jelentős szellemi központnak
számító leuveni egyetem lehet az, ahova — a minden valószínűség szerint katolikus
— Hunyadi járhatott.
3. Anglia
Weszpréminél az is olvasható, hogy Hunyadi Padova és Franciaország előtt Angli¬
ában járt tanulmányúton, aminek fennmaradt egy érdekes nyoma is: egy 16. század
végi orvosi kézirat-kolligátum az oxfordi Bodleian Library Ashmole-gyűjtemény¬
ében.* A kolligátum első kéziratán a kézirat másolójától eltérő kéz bejegyzése olvas¬
ható: per Franciscum Hunniadium, vagyis , Hunyadi Ferenctől". A kézirat tartalmára
majd még külön is kitérek, a kérdés az (ami erősítheti Weszprémi állítását Hunyadi
angliai útjáról): hogyan kerülhetett ez a könyv Oxfordba?
A kérdés megválaszolásához két fogódzót találunk: az egyik maga az Ashmole¬
féle gyűjtemény, a másik pedig a fenti háromszavas bejegyzés. Fontos, hogy a kézirat
ütja tisztân és pontosan visszakôvetheté Elias Ashmole-ig (1617-1692), aki a 17. szä¬
zad egyik megbecsült és sokoldalú személyisége, mecénása: egyszerre szabadkőműves
politikus, műgyűjtő, asztrológus, alkimista és ráadásul orvos is, aki az oxfordi egye¬
temen doktorált 1669-ben." Nem csak több ezer példányos, felbecsülhetetlen értékű
kéziratgyűjteményét adományozta az oxfordi egyetemnek, amely gyűjtemény végül
Hunyadi kéziratát is megőrizte, hanem hatalmas műgyűjteményével megalapozta
a ma is latogathaté Ashmolean Museumot.
A másik, talán még izgalmasabb kiindulópontunk maga a beírás, amely
Hunyadinak tulajdonítja a kéziratot. Abban a szerencsés helyzetben vagyunk, hogy
egyértelműen megállapítható a bejegyző kéz eredete is: Richard Napier. (Ez azért
mondható biztosra, mert az Ashmole-gyűjteményben van még tőle majdnem két¬
száz kézirat, amelyeknek egy része autográf.) És hogy ki volt Napier? 1559-ben
született Exeterben, 1577-ben az oxfordi Exeter College-ba iratkozott be teológiára,
33 Ashmole collection, ms. 1425, 1-14”.
34 Hunter, 2004.
% Andrews 2004a.
16