Oldal 9 [9]
A hun Vergilius:
Hunyadi Ferenc
Molnár Dávid
Hunyadi Ferenc nevét a magyar irodalomtörténet elsősorban magyar nyelvű trójai
históriája miatt jegyzi, pedig több mint ötezer sornyi latin költeményt is ismerünk
tőle, amely a 16. század óta mindeddig nem volt se összegyűjtve, se kiadva. Ismert
nyomtatott műveit 1583 és 1588 között adták ki főként Velencében és Krakkóban.
További tizenegy versét a Kolozsvári Akadémiai Könyvtár régi magyar könyvtár¬
gyűjteményének egyik kolligátumába — Hunyadi Ferenc nyomtatott művének végé¬
re — írta be egy unitárius lelkész a 17. század elején. Egy másik rövid versét pedig
Szamosközy István lejegyzéséből ismerjük. Kéziratos verseinek keletkezési idejét
nagyjából 1586 vége és 1599 közé tehetjük. Ezeken kívül még egy oxfordi kéziratot
is ismerünk tőle, amely lázas betegségekre ad recepteket. Ha csak költői életművének
terjedelmét nézzük, akkor is furcsa ez a mellőzöttség, de ha mindehhez hozzávesszük
burjánzó manierista képeit és ironikus humorát is, akkor egyenesen érthetetlen. Ezt
a hiányt igyekszik pótolni a mostani kiadás.
I. Hunyadi Ferencről
De ki is volt pontosan ez a Hunyadi Ferenc, akiről néhány anekdotán kívül szin¬
te semmit sem tudunk? Az 1586-ban kiadott Ephemeronjänak paratextusaként
két epigramma olvasható Stephanus S. Georgii" név alatt, aki az elsöben „hun
Vergiliusnak” (Hunnus Maro), a mäsodikban pedig „andesi tanítványnak" (Andinus
! Egyelőre nem tudtam behatárolni, kiről van szó. Hunyadi 1586a, A4.