Page 349 [349]
VANNAK EMBERI JOGAINK
A valóságos alkotmányelméleti probléma az, hogy az alkotmányosság fogalma
több és más, mint az alkotmány normáinak és jogtételeinek összessége. Kettős
értelemben is. Egyrészt lehetséges olyan alkotmány, amely a közjogi berendezkedés
kereteit adott politikai hatalom tetszése szerint rendezi be és/vagy váltogatja. Ha
ezt formálisan jogszerűen teszi, akkor se alakulhat ki tartósan olyan, szociológiai
értelemben vett alkotmányosság, amely a társadalom elfogadottságával és a poli¬
tikai közösség követni készségével találkozhatna. Ehhez meggyőző erőre, elvekre
és az idő rostáján való megmérettetésre is szükség van. E nélkül lehet alkotmány,
alkotmányosság azonban aligha. Másrészt a XX. század második felére kialakuló
alkotmányosság azért szélesebb és több is az alkotmány szabályainak, tételeinek
összességénél, mert az egyedi normák mögött különös érvényességű jogelveket,
s e jogelvek mögött általános filozófiai, gazdasági, morális, politikai elveket ta¬
lálunk. A normák, a különös és általános elvek logikailag és funkcionálisan is
kölcsönösen feltételezik egymást. Egymásra reflektáltak. A jogi normák egyediek
abban az értelemben, hogy a jogelvekhez képest specifikált elvárásokat, rendel¬
kezéseket fejeznek ki, mert szituatív érvényességgel fogalmazzák meg a cselekvés
megengedett, megkívánt vagy tiltott mértékeit, s pozitív vagy negatív szankciót
rendelnek elvárásaikhoz. De a jogrend nemcsak magatartásszabályokból, hanem
absztraktabb rendezőelvekből, jogelvekből is áll. Az egyedi, egyes jogi normák
(amely megállapítás tehát nem tartalmi, szabályozástechnikai különösségük, ti¬
pikusságuk elvitatására vonatkozik), a különös jogelvek, mint jogegyenlőség, jog¬
biztonság, nullum crimen, nulla poena, ne bis in idem, szerződési szabadság stb.
és az általános elvek relatív természetű, korhoz kötött természetjogias tartalmai
együtt jelentik az alkotmányosságot. Ez materiális tartalmainál és vonatkoztatási
összefüggéseinél fogva is más, mint az alkotmány szövege, noha vizsgálata során
szükségképpen ebből kell kiindulni.
Ott ugyanis nincs alkotmányossági kérdés, ahol az alkotmány normatív tartal¬
mai vagy a pozitív alkotmányjogi és egyéb jogszabályok jogági normái eligazítást
nyújtanak. A jogrend konzisztenciájának keretei között megválaszolható értel¬
mezési és dogmatikai kérdések jogalkalmazói, és nem alkotmányossági kérdések.
A jog ugyanis nem normák esetleges halmaza, hanem belső rendezettséggel bíró
objektiváció. Attól rend, hogy ágazati és jogdogmatikai tagoltsága van, hogy a
jogforrás-hierarchia formális rendezettségén keresztül visszavezethető az alkot¬
mányos alapnormákra. Az alkotmányosság problémái csak és kizárólag ott lépnek
fel, ahol: 1. szabályozatlan, de szabályozást igénylő életviszonyok jelennek meg,
alkotmányos mulasztásként; 2. értelmezést igénylő konzisztenciaproblémák lépnek
fel, alapjogok egymás közötti relációjában, illetve az alapjog és a törvényes jogok
amely az alkotmányos intézmények, normák követni készségének társadalmi szintjét, emberi
attitűdjeit vizsgálja. Jogkövetési, hatékonysági problémaként tehát.
+ 347 +