Oldal 348 [348]
SZIGETI PÉTER
Az alapjogok jogelméleti jelentősége, funkciója éppen az, hogy a pozitív jogi ér¬
vényesség feletti joghelyességi mércén méri meg a jogi normákat, s ezzel magasabb
önreflexiós fokra emeli a jogrendet, mégpedig új öntisztító mechanizmus kiépíté¬
sével. Az alkotmányozó hatalom által alkotott alapjogok a törvényhozó hatalmat
korlátozzák (nálunk ez volt a régi Alkotmány (8. § [2] bek.). Ennek csak akkor van
értelme — mint ezt Kelsen 1928-as La garantie juridictionelle de la Constitution
(La justice constitutionelle) -je kimutatta" —, ha az alkotmányos alapjogok a rendes
törvények (és az alkotmányos jogok és elvek) felett állnak, és az alkotmányellenes
aktusok megsemmisítését független szervre bízzák." Az alapjogi bíráskodás éppen
ilyen intézmény lehet — ha az indítványtevők, a hatásköri és eljárási szabályok
megfelelnek az ilyen alapjogvédelmi funkció gyakorlásának. Ezt tekintettük a ma¬
gunk részéről a jogelméleti értelemben vett alkotmányosság fogalmának, eltérően
annak szokásos szakjogi és kevésbé szokásos, de reális jogszociológiai relevanci¬
ájú fogalmától. Az, hogy a jogászi érvelésben nincs különnemű alapjogvédelmi
érvelés — legfeljebb az érvelési láncolat hosszabb, terjedelmesebb, mint a bírói
jogalkalmazásban" -, nem változtat az alkotmányosság funkcionális értelmén.
AZ ALKOTMÁNYOSSÁG JOGELMÉLETI KATEGÓRIÁJA:
A JOGRENDSZER JOGIMMANENS, ÖNREFLEXIÖS SZINTJÉNEK MEGEMELÉSE
Elkerüljük az alkotmänyossägnak azt a szakjogban hasznält, legszelesebb alkot¬
mányjogi fogalmát, amely a népszuverenitást, a hatalommegosztást, a jogállami¬
ságot és a törvények uralmát is magában foglalja, olyan ideális mércét alkotva,
amely a történeti képződmények felett áll, s így azok csak több-kevesebb mérték¬
ben tehetnek eleget neki." Más úton járunk. Az , alkotmányosságot" nem ideális,
hanem reális történelmi kategóriaként elemezzük, specifikus elméleti tartalommal
— a jogrendszer természetjogias természetű, alapjogi kontrolljaként — bontjuk ki.”
Kelsen, Hans: , La garantie juridictionelle de la Constitution (La justice constitutionelle)".
Revue du droit public et sciences politigue, Vol. XXXV. 1928. No. 45. 197—257.
Nem parlament által választott elnökre, vagy pláne nem Führerprinzippel működő birodalmi
elnökre és jogrendszerre, ahol a vezér akaratnyilvánítása jogértelmezésiforrás-értékű (vö.: H.
Kelsen — C. Schmitt vita [1931] a , Ki legyen az alkotmány őre?" kérdéséről. Lásd in Takács
Péter (szerk.): Államtan. Budapest, Szent István Társulat, 2003. 289—332, illetve: 260—288.).
Ott pedig, ahol nincs intézményes megoldása az alkotmányosság problémájának, a megol¬
dásokat sokkal több esetlegesség és önkény veszélye fenyegeti, mintha institucionalizálnák.
20 Győrfi Tamás: Az alkotmánybíráskodás politikai karaktere. Budapest, INDOK, 2001. 2.7. rész
21 Kukorelli István (szerk.): Alkotmánytan. Budapest, Osiris, 1996. 20—21.
2 Az alkotmányosság alkotmányjogi (szakjogi) és az itt kifejtendő jogelméleti — a jogrendszer
egészét magasabb önreflexiós fokra emelő alapjogi kontroll — fogalma mellett utalnunk szük¬
séges egy harmadik szempontra, a jogszociológiai értelemben vett alkotmányosságfogalomra,
+ 346 *