Oldal 347 [347]
VANNAK EMBERI JOGAINK
megoldások fölötti, de azokat átható problémakezelést, egyben a jövő generációiért
való felelősségvállalás jegyében, miközben — sajnálatos módon - e jogok kataló¬
gusának szövegpozitivista, dogmatikai kidolgozottsága éppúgy ,, lighit"-os maradt,
mint ezek jogérvényesítési-jogvédelmi mechanizmusaié.
A természetes jogok — természetjog — emberi jogok átfogó kapcsolatrendsze¬
rében tehát a genetikus-történeti különbségek és magyarázataik különbözősége
ellenére találtunk közös fogalmi elemeket, és még inkább legitimációs (igazoló,
cselekvést motiváló; elvető-delegitimáló; a jogalkotás felé programot kínáló) és
helyes jogi funkciókat, amelyek a jogpozitivista, szakjogi jogrétegre reflektálhatóak.
Kérdés már az, hogy milyen módon és kinek a részéről. Ebbe a válaszba be kell
vonnunk (vizsgálódásunk immáron szűkebb köreként) az emberi jogok — alkot¬
mányos jogok - alkotmányos alapjogok viszonyának tisztázását is.
Az emberi jogok — alkotmányos jogok relációban az az érdekes, hogy az első
kategória természetjogias jellegű, míg a második kiemelten, alkotmányos szinten
szabályoz ugyan törvényes jogokat, ennyiben erősebbek, mint a , sima" törvényes
jogok, mégis átváltozik az alkotmányba foglalástól természetjogias jellegük: po¬
zitivizálódnak így az emberi jogok, s ezzel aurájuk egy részét el is vesztik, miköz¬
ben alkotmányos írásba foglalásukkal felerősödik a joggyakorlatban, az intézmé¬
nyi megoldásokban és a jogászi érvelésben játszott szerepük." Új mezőt nyitnak
a jogvédelemben az írásba foglalással. Ugyanakkor megmutattuk a magyar és a
francia jog elemzésén, hogy mind az emberi jogok — alkotmányos jogok relációban,
mind az alkotmányos jogok és a szűkebb alapjogok tekintetében a terminológiai
megoldások sokszor csak szinonimák, máskor viszont a nemzeti jogrendszerbeli
meghatározottságaik — az alapjogkorlátozás feltételei, tesztjei — súlyos következ¬
ményekkel járnak, illetőleg járhatnak."
16 Így meglehetősen tagolt alkotmányos kontrollt alakított ki a francia Alkotmánytanács (le
Conseil constitutionelle), amikor saját maga tette jogi normává az általa felértékelt 1958. évi
alkotmány preambulumát, amely leszögezte: , a francia nép elkötelezi magát az emberi jogok
és a nemzeti szuverenitás mellett, ahogyan azokat az 1789-es Jognyilatkozat meghatározza,
s az 1946-os alkotmány preambuluma megerősíti és kiegészíti." Együtt érvényessé téve ezzel
az ,ember és polgár szabadságjogait és a Köztársaság törvényei által elismert általános
elveket [principes fondamentaux reconnus par les lois de la République]”. igy elsédlegesen
e szervhez került 1971-t6l a bloc constitutionalité, tehat az alapjogvédelem, a torvények al¬
kotmänyossägikontroll-funkciöja, de a szelesebb alkotmänybiräskodäsi problematika szerve
maradt a Semmitöszek (Court de cassation) és az Âllamtanäcs (le Conseil d’État) — utóbbi a
közigazgatás törvényességének őreként. 2010-től a guestion prioritaire de constitutionalite
(CPC) bevezetésével (az alkotmányosság elsőbbségének a posteriori vizsgálhatóságával) a
francia jog csatlakozott a standard európai tendenciához. (Részletesebben lásd Paksy Máté:
A konstitucionalizmus archeológiája. Budapest, Gondolat Kiadó, 2014.)
Szigeti Péter: , Emberi jogunk-e a tulajdonjog? Némely problémák vázlata". Állam- és Jog¬
tudomány, L. évf. 2009. 3. sz. 410—413; és Favoreu, Louis et al.: Droit constitutionnel. 10e
édition. Paris, Dalloz, 2007.
«345 *