Page 347 [347]
OCR
VANNAK EMBERI JOGAINK megoldások fölötti, de azokat átható problémakezelést, egyben a jövő generációiért való felelősségvállalás jegyében, miközben — sajnálatos módon - e jogok katalógusának szövegpozitivista, dogmatikai kidolgozottsága éppúgy ,, lighit"-os maradt, mint ezek jogérvényesítési-jogvédelmi mechanizmusaié. A természetes jogok — természetjog — emberi jogok átfogó kapcsolatrendszerében tehát a genetikus-történeti különbségek és magyarázataik különbözősége ellenére találtunk közös fogalmi elemeket, és még inkább legitimációs (igazoló, cselekvést motiváló; elvető-delegitimáló; a jogalkotás felé programot kínáló) és helyes jogi funkciókat, amelyek a jogpozitivista, szakjogi jogrétegre reflektálhatóak. Kérdés már az, hogy milyen módon és kinek a részéről. Ebbe a válaszba be kell vonnunk (vizsgálódásunk immáron szűkebb köreként) az emberi jogok — alkotmányos jogok - alkotmányos alapjogok viszonyának tisztázását is. Az emberi jogok — alkotmányos jogok relációban az az érdekes, hogy az első kategória természetjogias jellegű, míg a második kiemelten, alkotmányos szinten szabályoz ugyan törvényes jogokat, ennyiben erősebbek, mint a , sima" törvényes jogok, mégis átváltozik az alkotmányba foglalástól természetjogias jellegük: pozitivizálódnak így az emberi jogok, s ezzel aurájuk egy részét el is vesztik, miközben alkotmányos írásba foglalásukkal felerősödik a joggyakorlatban, az intézményi megoldásokban és a jogászi érvelésben játszott szerepük." Új mezőt nyitnak a jogvédelemben az írásba foglalással. Ugyanakkor megmutattuk a magyar és a francia jog elemzésén, hogy mind az emberi jogok — alkotmányos jogok relációban, mind az alkotmányos jogok és a szűkebb alapjogok tekintetében a terminológiai megoldások sokszor csak szinonimák, máskor viszont a nemzeti jogrendszerbeli meghatározottságaik — az alapjogkorlátozás feltételei, tesztjei — súlyos következményekkel járnak, illetőleg járhatnak." 16 Így meglehetősen tagolt alkotmányos kontrollt alakított ki a francia Alkotmánytanács (le Conseil constitutionelle), amikor saját maga tette jogi normává az általa felértékelt 1958. évi alkotmány preambulumát, amely leszögezte: , a francia nép elkötelezi magát az emberi jogok és a nemzeti szuverenitás mellett, ahogyan azokat az 1789-es Jognyilatkozat meghatározza, s az 1946-os alkotmány preambuluma megerősíti és kiegészíti." Együtt érvényessé téve ezzel az ,ember és polgár szabadságjogait és a Köztársaság törvényei által elismert általános elveket [principes fondamentaux reconnus par les lois de la République]”. igy elsédlegesen e szervhez került 1971-t6l a bloc constitutionalité, tehat az alapjogvédelem, a torvények alkotmänyossägikontroll-funkciöja, de a szelesebb alkotmänybiräskodäsi problematika szerve maradt a Semmitöszek (Court de cassation) és az Âllamtanäcs (le Conseil d’État) — utóbbi a közigazgatás törvényességének őreként. 2010-től a guestion prioritaire de constitutionalite (CPC) bevezetésével (az alkotmányosság elsőbbségének a posteriori vizsgálhatóságával) a francia jog csatlakozott a standard európai tendenciához. (Részletesebben lásd Paksy Máté: A konstitucionalizmus archeológiája. Budapest, Gondolat Kiadó, 2014.) Szigeti Péter: , Emberi jogunk-e a tulajdonjog? Némely problémák vázlata". Állam- és Jogtudomány, L. évf. 2009. 3. sz. 410—413; és Favoreu, Louis et al.: Droit constitutionnel. 10e édition. Paris, Dalloz, 2007. «345 *
