Page 343 [343]
VANNAK EMBERI JOGAINK
létezik, vagy nem törődik az emberek dolgaival" mert a természetjog az ember
belső lényegéből következik, másfelől ezt mégiscsak Istennek kell tulajdonítanunk,
mert ő maga akarta, hogy ilyenek legyünk. Tehát a természetjog mögötti emberi
természet végeredményben vagy az isteni akaratból következő teremtésgondolatra
megy vissza, amely egyben az isteni jog, a ius divinum forrása — ekkor transzcen¬
dens (nem evilági) a megoldás —, vagy pedig éppen ellenkezőleg, evilági: az ember
társas-közösségi mivoltából, belső lényegéből fakad, földi tulajdonságként."
Grotius ezzel alapvető álláspontokat rögzített. Konklúziónk szerint az emberi
jogok világi megalapozhatósága csak akkor lehetséges, ha az emberi természet
„termeszetenek” megalapozäsänäl szakitunk a transzcendenciäval, és nem ke¬
verjük össze az ember társadalmi természetét az anyatermészet természetessége
fogalmával. A ius divinum — ius naturale — ius humanum középkoron átvonu¬
ló s a neotomizmusban újraéledő hármasjogréteg-koncepciója éppen erre a te¬
remtésgondolatra visszavezethető , természetesség"-fogalomra alapozódik, mert
az isteni teremtés gondolatában egységes magyarázatot nyújt az anyatermészet és
az emberi természet genezisére. Az Isten, a természet és az ember triádjára. A nem
létezőt bár nem lehet bizonyítani, éppen ezért azt hinni kell (Credo, guia absur¬
dum), ami az egzisztenciálisan vagy erkölcsileg nehéz élethelyzetekre méltóságot
adó fogódzót jelent a hittel élő embereknek. Az emberi jogok igazolása a kon¬
zervatív gondolkodási típusban éppen az isteni transzcendencia síkján történik.
A természetjogot eredendően az ember teremtéskori természetének való megfele¬
lés, az isteni jognak megfelelés minősíti, mert a teremtő előzetes harmóniát (prest¬
abilitae harmoniae), célszerűséget, rendet vitt be a teremtett természet rendjébe.
Ebből fakad a végső, keresztény valláserkölcsiségben megtestesülő abszolút mér¬
ték, amelyhez az ember alkotta ius humanum hozzámérendő. Ennek elfogadása
azonban - látjuk -— világnézeti kérdés. A teremtés eredményeként létrejövő orga¬
nikus és hierarchikus, emberek közötti kapcsolatokat a konzervatív világnézetek
értékként tételezték, mert szerintük az organikus közösségi hagyományok mester¬
séges megbontása zavarok forrása. Ezért is változtatásra, igazodásra (ralllíment)
szorult a hagyományos konzervativizmus. Előbb a konkordátummal, majd a Re¬
rum novarum (1891) kezdetű pápai enciklikával, teret nyitva a polgári társadalom
jogegyenlőségi alapú, előjogoktól mentes elfogadásának, melyet aztán a politikai
katolicizmust felváltó, kereszténydemokrata, keresztényszociális, a világnézeti és
politikai pluralizmust elfogadó orientációk jelentenek.
Az egyes ember méltósággal élő személy — úgy a keresztény perszonalizmus¬
ban, mint a természetjog észjogi valfaja szerint (I. Kant, R. von Mohl) -, akit
megilletnek a közösségekben az emberi jogok. Valláserkölcsileg és a világi erkölcs
$ Szigeti Péter — Takács Péter: A jogállamiság jogelmélete. Második kiadás. Budapest, Nap¬
világ, 2005.
+ 341 ¢