OCR
ISKOLAI ÁMOKEUTÁS ÉS AZ ÁLLAM POZITÍV KÖTELEZETTSÉGE Egyezményben. , A 3. cikkel? együtt rögzíti az Európa Tanácsot alkotó demokratikus társadalmak egyik alapértékét."" A 2. cikk tartalmi oldalával kapcsolatos általános elvek értékelése során a Bíróság kiindulópontja, hogy a cikk 1. pontja nem csupán azt írja elő, hogy adott államnak tartózkodnia kell az élet szándékos, jogellenes elvételétől, hanem megfelelő lépéseket kell tennie a joghatósága alá tartozó személyek életének védelme érdekében. Ezzel összefüggésben az Ítélet áttekinti a Bíróságnak a 2. cikk 1. pontjára irányuló, az államok pozitív, tevőleges kötelezettségére vonatkozó releváns esetjogat.”” Az esetjog egy 2016. évi ítélete kimondta, hogy a 2. cikk tartalma szempontjából az állam pozitív kötelezettsége azt jelenti, hogy köteles biztosítani az élet védelmét szolgáló szabályozási keret hatékony működését." Egy további ítélet rámutatott arra, hogy a 2. cikk szerinti kötelezettség minden olyan, akár nyilvános, akár nem nyilvános tevékenységre kiterjed, amelynél az élethez való jog kockán forog. Különösen így van ez olyan tevékenységek esetén, amelyek eredendően veszélyes természetük miatt jelenthetnek kockázatot az emberi életre.? A Bíróság azonban azt is hangsúlyozza az esetjog alapján, hogy a pozitív kötelezettséget nem lehet úgy értelmezni, hogy az túlzott terhet jelentsen a hatóságok számára, így például szem előtt kell tartani az emberi magatartás kiszamithatatlansagat.*° A Bíróság külön foglalkozik a vonatkozó esetjogból azokkal a döntésekkel, amelyek az állam pozitív tartalmi kötelezettségét vizsgáló olyan ügyekben születtek, amikor a kötelezettség lényege, hogy megelőző operatív intézkedéseket kell hozni annak érdekében, hogy konkrét személyt megvédjenek egy másik személytől vagy önmagától. Ezzel kapcsolatban több ítélet is rámutatott arra, hogy ilyen esetekben meg kell állapítani, hogy a hatóságok tudták, vagy tudniuk kellett volna az adott időben arról, hogy harmadik személy bűncselekményei reális és azonnali kockázatot jelentenek meghatározott személy vagy személyek életére, és hatáskörükön belül nem tettek meg olyan intézkedéseket, amelyek észszerűen megítélve várhatóan elkerülhetővé tették volna ezt a kockázatot." 25 Az Egyezmény 3. cikke (kínzás tilalma) szerint: , Senkit sem lehet kínzásnak, vagy embergy y SY telen, megalázó bánásmódnak vagy büntetésnek alávetni." 26 Ítélet. 65. §. 27 A következőkben az esetjog egyes, az Ítéletben szereplő megállapításainál — tekintettel a terjedelmi korlátokra — mellőzöm az eredeti forrást jelentő bírósági ítéletek feltüntetését. Az Ítéletnek csak azt a szakaszszámát adom meg, amely az adott megállapítást tartalmazza. A vonatkozó esetjog 2010-ig tartó fejleményeiről a hazai szakirodalomban lásd Grád András, dr. — Weller Mónika, dr.: A Strasbourgi Emberi Jogi Bíráskodás Kézikönyve. Negyedik, bôvitett kiadäs. Budapest, HVG-ORAC Lap- és Kônyvkiadé Kft., 2011. 91-110. 28 Ítélet. 66. §. 9 Ítélet. 67. §. 70 Ítélet. 67. §. 5. Ítélet. 69. §. + 321 *