Page 323 [323]
ISKOLAI ÁMOKEUTÁS ÉS AZ ÁLLAM POZITÍV KÖTELEZETTSÉGE
Egyezményben. , A 3. cikkel? együtt rögzíti az Európa Tanácsot alkotó demokra¬
tikus társadalmak egyik alapértékét.""
A 2. cikk tartalmi oldalával kapcsolatos általános elvek értékelése során a Bí¬
róság kiindulópontja, hogy a cikk 1. pontja nem csupán azt írja elő, hogy adott
államnak tartózkodnia kell az élet szándékos, jogellenes elvételétől, hanem meg¬
felelő lépéseket kell tennie a joghatósága alá tartozó személyek életének védelme
érdekében. Ezzel összefüggésben az Ítélet áttekinti a Bíróságnak a 2. cikk 1. pont¬
jára irányuló, az államok pozitív, tevőleges kötelezettségére vonatkozó releváns
esetjogat.”” Az esetjog egy 2016. évi ítélete kimondta, hogy a 2. cikk tartalma szem¬
pontjából az állam pozitív kötelezettsége azt jelenti, hogy köteles biztosítani az
élet védelmét szolgáló szabályozási keret hatékony működését." Egy további ítélet
rámutatott arra, hogy a 2. cikk szerinti kötelezettség minden olyan, akár nyilvános,
akár nem nyilvános tevékenységre kiterjed, amelynél az élethez való jog kockán
forog. Különösen így van ez olyan tevékenységek esetén, amelyek eredendően ve¬
szélyes természetük miatt jelenthetnek kockázatot az emberi életre.? A Bíróság
azonban azt is hangsúlyozza az esetjog alapján, hogy a pozitív kötelezettséget
nem lehet úgy értelmezni, hogy az túlzott terhet jelentsen a hatóságok számára,
így például szem előtt kell tartani az emberi magatartás kiszamithatatlansagat.*°
A Bíróság külön foglalkozik a vonatkozó esetjogból azokkal a döntésekkel, ame¬
lyek az állam pozitív tartalmi kötelezettségét vizsgáló olyan ügyekben születtek,
amikor a kötelezettség lényege, hogy megelőző operatív intézkedéseket kell hozni
annak érdekében, hogy konkrét személyt megvédjenek egy másik személytől vagy
önmagától. Ezzel kapcsolatban több ítélet is rámutatott arra, hogy ilyen esetekben
meg kell állapítani, hogy a hatóságok tudták, vagy tudniuk kellett volna az adott
időben arról, hogy harmadik személy bűncselekményei reális és azonnali kocká¬
zatot jelentenek meghatározott személy vagy személyek életére, és hatáskörükön
belül nem tettek meg olyan intézkedéseket, amelyek észszerűen megítélve várha¬
tóan elkerülhetővé tették volna ezt a kockázatot."
25 Az Egyezmény 3. cikke (kínzás tilalma) szerint: , Senkit sem lehet kínzásnak, vagy ember¬
gy y SY
telen, megalázó bánásmódnak vagy büntetésnek alávetni."
26 Ítélet. 65. §.
27 A következőkben az esetjog egyes, az Ítéletben szereplő megállapításainál — tekintettel a
terjedelmi korlátokra — mellőzöm az eredeti forrást jelentő bírósági ítéletek feltüntetését.
Az Ítéletnek csak azt a szakaszszámát adom meg, amely az adott megállapítást tartalmazza.
A vonatkozó esetjog 2010-ig tartó fejleményeiről a hazai szakirodalomban lásd Grád And¬
rás, dr. — Weller Mónika, dr.: A Strasbourgi Emberi Jogi Bíráskodás Kézikönyve. Negyedik,
bôvitett kiadäs. Budapest, HVG-ORAC Lap- és Kônyvkiadé Kft., 2011. 91-110.
28 Ítélet. 66. §.
9 Ítélet. 67. §.
70 Ítélet. 67. §.
5. Ítélet. 69. §.
+ 321 *