Oldal 321 [321]
ISKOLAI ÁMOKEUTÁS ÉS AZ ÁLLAM POZITÍV KÖTELEZETTSÉGE
a következtetésre jutott, hogy az ügy körülményei az esetjog alapján nem vetik
fel az állam felelősségét. A hozzátartozók fellebbezését a finn Legfelsőbb Bíróság
2012. március 30-án elutasította.
A finn kormány 2008 novemberében bizottságot nevezett ki a Kauhajokiban
történő iskolai ámokfutás kivizsgálására. A bizottság ajánlásaival a tanulmány
záró részében foglalkozom.
Amint az már említettem, 2012. szeptember 28-án tizenkilenc hozzátartozó
kérelmet nyújtott be a Bírósághoz a finn állammal szemben. A következő alcím¬
ben a kérelemnek és a finn kormánynak az Ítélet részét képező ellenérvei lényegét
ismertetem.
A kérelem és a finn kormány ellenérvei
A kérelmezők kiindulópontja, " hogy a finn hatóságok a 2008. szeptember 23-i
iskolai lövöldözés előtt számos olyan körülményről tudtak, amely együttesen sú¬
lyos erőszakos cselekmény akut és konkrét fenyegetését jelentette. Kérelmükben
felidézik a 2008 júliusa és szeptember 23-a közötti releváns eseményeket. Ezekkel
kapcsolatban kiemelik többek között, hogy a rendőrség minden információt meg¬
szerezhetett volna az elkövető mentális egészségi állapotáról, és az alapján további
vizsgálati cselekményekről dönthetett volna az iskolai lövöldözés előtt. A kérelme¬
zők állítása szerint nyilvánvaló, hogy a rendőrségnek tudatában kellett lennie, vagy
legalábbis tudnia kellett volna arról a valós és azonnali fenyegetésről, amelyet az
elkövető az érintett iskolának jelentett. Ez tevőleges kötelezettséget keletkeztetett
a hatóságok számára, hogy elegendő és hatékony operatív intézkedéseket hozzanak
az állampolgárok és a társadalom egészének védelme érdekében. Ez az intézkedés
ebben az esetben az elkövető fegyverének elkobzása lett volna. A főfelügyelő azon¬
ban, állítják a kérelmezők, tudatosan úgy döntött, hogy engedélyezi az elkövető
számára a lőfegyver megtartását. , Ez volt az úgynevezett döntő pillanat — fogal¬
maznak - amikor a hatóságok elmulasztottak intézkedéseket megtenni a kockázat
elhárítására."" A kérelmezők konklúziója, hogy a finn állam nyilvánvalóan nem
teljesítette az Egyezmény 2. cikkéből eredő pozitív kötelezettségét."
A finn kormány vitatta a kérelmezők érveit. A kormány észrevételében már
azt is kétségbe vonta, hogy a kérelmezőket bármilyen egyezménysértés közvetlen
áldozatainak lehetne tekinteni. Álláspontja alapja a főfelügyelővel szemben Finn¬
országban hozott jogerős ítélet volt, amely szerint az áldozatok hozzátartozóinak
16 Forräs: Itelet. 53-57. $$.
7 Ítélet. 56. $.
18 Ítélet. 57. §.
s 319 "