és intézmény ellenére a mítoszok nem tűnnek el, inkább elrejtőznek, és alkalmas
időben újra aktivizálódnak. Az irracionalizmus, a karizmatikus vezetők iránti
vallásos elköteleződés új nyelvezet, szótár és rítusok segítségével viszonylag köny¬
nyen újjáéled. A nagy változások, bizonytalanságok időszaka kedvez ezeknek a
folyamatoknak.
A totalitarianizmusok, populista autoriter rezsimek mitológiái látványosak,
könnyen leleplezhetőek, átlátszóak, irracionalizmusuk szembeötlő. Van azonban
általánosabb, áthatóbb, nehezebben észlelhető mitologikus gondolkodásmód is: a
modern állam és jog mindenhatóságának mítosza.
s Akik filozófiai szemmel nézik az emberi dolgokat, mindig nagyon meglepőd¬
nek rajta, hogy a sokaság milyen könnyen engedi magát kormányozni a kevesek
által, s hogy az emberek mennyire fenntartás nélkül vetik alá saját nézeteiket és
szenvedélyeiket azokénak, akik uralkodnak felettük. Amikor megvizsgáljuk, hogyan
történik e csoda, azt tapasztaljuk, hogy az ERŐ mindig a kormányzottak oldalán
lévén, a kormányzók semmi másra nem támaszkodhatnak, csupán a vélekedésre.
A kormányzat tehát egyedül a vélekedésen alapul, s ez a tétel a legdespotikusabb
kormányokra és diktatúrákra éppúgy érvényes, mint a legszabadabbakra és a
legdemokratikusabbakra."
A kormányzást, uralkodást, alávetést lehetővé tevő vélekedések központi eleme
a modern társadalmak esetében, hogy az állam és eszközei, különösen a jogrend¬
szer, képes a társadalom együttműködését elősegíteni, a konfliktusokat megolda¬
ni, a javakat igazságosan elosztani és a békét és a szabadságot fenntartani. Még
azt is elfogadjuk, hogy ennek érdekében néha viszályokat generál, igazságtalan
és méltánytalan döntéseket hoz, súlyosan korlátozza a szabadságot és háborúkat
kezdeményez. A rögzítettség, a pozitívvá emelés, a stabilitás, a kodifikálás nyu¬
galmat ébreszt, a biztonság illúzióját a gyorsan változó, bizonytalan világban.
A modern állam és jog modern mítoszának központi eleme, hogy az intézmények
cselekszenek, nem emberi gyarlóságok, utóbbiakat éppen a rögzített szabályokkal,
intézményekkel lehet korlátok közé szorítani. , A politikai írók általános elvként
fogalmazták meg, hogy egy kormányzati rendszer elvi felvázolása, s az alkotmány
Jfékeinek és ellensúlyainak meghatározása során mindenkit gazfickónak kell tar¬
tani, mintegy azt feltételezve róla, hogy minden cselekedetét kizárólag saját ér¬
deke vezérli" — kezdi David Hume A parlament függetlenségéről szóló esszéjét."?
A modern alkotmányozás legismertebb bon mot-ja szerint az angyaloknak nem
lenne szükségük kormányzásra (Madison). Jeremy Waldron az emberi erények,
gyarlóságok és az intézmények között harmadik lehetőséget vázol fel, amely