Seite 284 [284]
FLECK ZOLTÁN
legnagyobb biztosításán és a fájdalom megelőzésén alapul. A fájdalmon és az él¬
vezeten kívül nincs más úr a természetben, a helyes jog ehhez képest értelmez¬
hető. Deklarációk, amilyen a francia Emberi és polgári jogok nyilatkozata, csak
anarchizmushoz vezetnek, az emberek szent kötelezettségévé teszik az ellenál¬
lást. Ráadásul a jogok deklarációja nem a normák nyelvén, hanem allegóriákban
szól, ezért bizonytalan és meghatározatlan. Hogyan is születhetnénk szabadnak
és egyenlőnek, amikor valójában az ember hosszú ideig gyámoltalan, tehetetlen
és a szülei gondozására, nevelésére szorul. Amire az emberek szabadságának iga¬
zán szüksége van, az inkább az önkényes hatalomgyakorlással szembeni konkrét
garanciák rendszere, nem homälyos „kinyilatkoztatäsok”.
A benthami utilitarista kritika nem az egyetlen, a konzervativ közössegelvü
(Edmund Burke) és a relativista marxi ellenérvek ma is élnek. Éppen ez az élő
hagyomány és az ezekre épülő újabb kritikák teszik lehetővé, hogy ne dogmaként
tekintsünk az emberi jogok intézményeire és elméleti igazolásaira.?
A baloldali relativista szemlélet a velünk születő jogok paradicsomi állapotának
hamisságát rója az emberi jogok politikai deklarációja szerzőinek szemére.
s A forgalom, vagyis az árucsere területe, amelynek korlátai között a munkaerő
vétele és eladása mozog, valóban igazi paradicsoma volt a velünk született emberi
jogoknak. Itt kizárólag Szabadság, Egyenlőség, Tulajdon és Bentham uralkodik.
Szabadság! Hiszen egy áru, például a munkaerő vevőjét és eladóját csak szabad
akaratuk határozza meg. Mint szabad, jogilag egyenrangú személyek szerződnek
egymással. A szerződés az a végeredmény, amelyben akaratuk közös jogi kifejezést
ad magának. Egyenlőség! Hiszen csak mint árubirtokosok vonatkoznak egymás¬
ra, és egyenértéket cserélnek egyenértékért. Tulajdon! Hiszen mindegyikük csak
a magéval rendelkezik. Bentham! Hiszen mindegyikük csak magával törődik. Az
egyetlen hatalom, amely őket össze- és viszonyba hozza, önhasznuk, külön előnyük,
magánérdekük hatalma. És éppen mert mindenki csak magával törődik, és senki
sem törődik a másikkal, a dolgok előre megállapított harmóniája folytán vagy egy
egyetemes ravaszságú gondviselés irányítása következtében valamennyien csak a
kölcsönös előny, a közhaszon, a közérdek művét teljesítik be."
Hamis mítoszok uralják ezt a világot, de az emberi jogi mitológia nagyobb
mítosz része.
Ernst Cassirer 1946-ban megjelenő utolsó nagy műve a politikában állandóan
jelen levő mítoszokról szól." A politika világa messze lemaradt a természettu¬
dományok racionális fejlődésétől, és különösen a válságos korszakok jó feltéte¬
leket biztosítanak új mitológiáknak. Minden racionalizálási technika, folyamat
8 Waldron, Jeremy: Nonsense Upon Stilts: Bentham, Burke and Marx on the Rights of Man.
London — New York, NY, Routledge, 1987.
° Marx, Karl: A téke I. Budapest, MEM 23. kot. 1986. 167.
10 Cassirer, Ernst: The Myth of the State. New Haven, CT, Yale University Press, 1946.
+ 282 +