Seite 268 [268]
OCR
POLT PÉTER az Európai Bíróság kimondta, hogy a Schengeni Végrehajtási Egyezmény 54. cikkét úgy kell értelmezni, hogy: segy büntetőeljárást megszüntető végzést, amely az egyik szerződő fél államában, ahol e végzést hozták, akadályát képezi az azon személlyel szemben ugyanazon cselekmények miatti új büntetőeljárásnak, akire e végzés vonatkozott, feltéve, hogy nem tárnak fel újabb bizonyítékokat e személlyel szemben, úgy kell minősíteni, mint az e cikk értelmében vett jogerős döntést tartalmazó határozatot, amely ily módon akadályát képezi az ugyanezen személlyel szemben ugyanazon cselekmények miatti új eljárás lefolytatásának egy másik szerződő fél államában." Figyelemmel tehát arra, hogy a belga büntetőeljárási törvény megengedi, hogy új bizonyíték esetében az ügyet újranyissák azon az alapon, hogy az ügyész ezt indítványozza, az ügy nem tekinthető ténylegesen lezártnak. A párhuzam nyilvánvaló a perújítással, amely új bizonyíték esetén ugyancsak rendkívüli jogorvoslataként áttöri a jogerő intézményét. Összefoglalásul tehát azt jelenthetjük ki, hogy az európai uniós bíróság esetjoga elismeri a tagállami ügyészségeket olyan igazságügyi hatóságként, amelyek olyan jogerős döntést hozhatnak, amely a bírósági ítélethez hasonlóan kiválthatja a ne bis in idem elvének alkalmazását. Az uniós bíróság ítéletei számos feltételét is meghatározták az ilyen ügyészségi határozatoknak. A jogerős döntés egyik fő kritériuma, hogy az tényleges legyen, és azonos tények esetén ne lehessen újra megnyitni az ügyet. További feltétel, hogy a döntést megalapozó vizsgálat érdemi legyen, és olyan eljárási cselekmények jellemezzék, mint például a tanúkihallgatás. Végleges döntésnek minősül viszont a bizonyítékok hiányában történő megszüntetes is. Természetesen ebbe a körbe tartoznak azok az ügyek is, amelyek ügyészségi szankció kiszabásával vagy a terhelttel történő megegyezéssel végződnek. Az uniós jogban és a gyakorlatban történő jogfejlődés elérte azt a szintet, hogy a magyar belső jogot is ehhez kellett igazítani. Ezt ismerte fel a magyar Legfőbb Ügyészség, amely 2018-tól kezdődően számos javaslatot tett a büntetőeljárási törvény ilyen irányú módosítására. Az ügyészség kodifikációs javaslatának lényege szerint az eljárást megszüntető ügyészségi határozatot, amennyiben az a büntetőjogi felelősség érdemi vizsgálatát követően született, hivatalból, az esetleges jogorvoslat előterjesztésére nyitva álló határidő elteltét követően csak új tény felmerülése esetén lehessen hatályon kívül helyezni, és az eljárás folytatását elrendelni, valamint a felettes ügyészség, illetve a bíróság a gyanúsított terhére csak a határozat meghozatalát követően meghatározott időn belül változtathassa meg vagy helyezhesse hatályon kívül a megszüntető határozatot. Az Igazságügyi Minisztérium a javaslattal összefüggésben három vonatkozásban látta indokoltnak a szabályozást végiggondolni. Egyrészt szükségesnek látta a ,nyomozási jogerőre" képes határozatok meghatározását. Másrészt a bírósági eljárás akadályának megteremtését. Végül a folytatás okainak rögzítését. + 266 +
