Oldal 265 [265]
OCR
A NE BIS IN IDEM ELVE ÉS AZ ÜGYÉSZSÉG miatt indított eljárás során a német ügyészség és a terhelt ugyancsak egyezséget kötött. Ez esetben Belgiumban kezdeményeztek ugyanezen tényállás miatt ugyanezen személlyel szemben eljárást. Az Európai Bírósághoz intézett kérdés lényege az volt, hogy jogerős elbírálásnak minősül-e az olyan jellegű megegyezés, amely alapján másik tagállamban már nem lehet eljárást indítani. Az Európai Bíróság az ügyben precedensértékű döntést hozott, amely szerint a Schengeni Végrehajtási Egyezmény 54. cikkében szereplő ne bis in idem elve alkalmazandó a további büntetőeljárást kizáró eljáräsok — alapügyekhez hasonlö - eseteiben is, amelyek során valamely tagállam ügyészsége bírósági közreműködés nélkül dönt a tagállamban folyamatban lévő büntetőeljárás megszüntetéséről, miután az eljárás alá vont személy bizonyos kötelezettségeknek eleget tett, és — többek között — az ügyészség által meghatározott pénzösszeget megfizette. A döntés legfontosabb újdonságának azt tekinthetjük, hogy a bíróság az eljárást végleg lezáró ügyészi határozatot a jogerős döntés kategóriájába sorolta, amely kizárja az eljárás újraindítását. Ezekben az ügyekben szankció megállapítására is sor került. Ezt a szankciót azonban az ügyészség határozta meg. A döntés fontos eleme volt az is, hogy ha egy tagállam a ne bis in idem elvét egy másik tagállam bírósági közreműködés nélkül lefolytatott további büntetőeljárást kizáró eljárására alkalmazza, a tilalmat nem lehet attól függővé tenni, hogy a másik tagállam jogrendszere előír-e ilyen bírósági közreműködést. Fontos körülményre világított rá a Miraglia-ügyben (C-469/03)"" hozott döntés is. Az ügy lényege szerint az olasz és holland hatóságok bűnügyi együttműködés keretében folytattak büntetőeljárást kábítószer-csempészettel kapcsolatos ügyben. A holland hatóságok az eljárást szankció nélkül zárták le, majd az olasz fél által előterjesztett jogsegélykérelmet elutasították. Az elutasítás indoka az volt, hogy Olaszországban az adott tények miatt már büntetőeljárás volt folyamatban. A bírósághoz intézett előzetes kérdés arra vonatkozott, hogy alkalmazni kell-e a Schengeni Végrehajtási Egyezmény 54. cikkét akkor, amikor az első államban hozott bírósági határozat — bármiféle érdemi elbírálás nélkül, és pusztán azon az alapon, hogy a büntetőeljárást másik államban már megindították — a büntetőeljárás megszüntetésében áll. A bíróság a kérdést nemlegesen döntötte el. Válaszában kifejtette, hogy: s, az 54. cikkben rögzített ne bis in idem elve nem alkalmazható valamely tagállam igazságügyi hatóságainak az eljárás megszüntetését azt követően megállapító határozatára, hogy az ügyészség — bármiféle érdemi értékelés nélkül — pusztán azon az alapon határozott a büntetőeljárás folytatásának mellőzéséről, hogy egy 55 Uo. 20-21. + 263 *
