Page 265 [265]
A NE BIS IN IDEM ELVE ÉS AZ ÜGYÉSZSÉG
miatt indított eljárás során a német ügyészség és a terhelt ugyancsak egyezséget
kötött. Ez esetben Belgiumban kezdeményeztek ugyanezen tényállás miatt ugyan¬
ezen személlyel szemben eljárást.
Az Európai Bírósághoz intézett kérdés lényege az volt, hogy jogerős elbírá¬
lásnak minősül-e az olyan jellegű megegyezés, amely alapján másik tagállamban
már nem lehet eljárást indítani. Az Európai Bíróság az ügyben precedensértékű
döntést hozott, amely szerint a Schengeni Végrehajtási Egyezmény 54. cikkében
szereplő ne bis in idem elve alkalmazandó a további büntetőeljárást kizáró eljá¬
räsok — alapügyekhez hasonlö - eseteiben is, amelyek során valamely tagállam
ügyészsége bírósági közreműködés nélkül dönt a tagállamban folyamatban lévő
büntetőeljárás megszüntetéséről, miután az eljárás alá vont személy bizonyos kö¬
telezettségeknek eleget tett, és — többek között — az ügyészség által meghatározott
pénzösszeget megfizette.
A döntés legfontosabb újdonságának azt tekinthetjük, hogy a bíróság az eljárást
végleg lezáró ügyészi határozatot a jogerős döntés kategóriájába sorolta, amely
kizárja az eljárás újraindítását. Ezekben az ügyekben szankció megállapítására is
sor került. Ezt a szankciót azonban az ügyészség határozta meg. A döntés fontos
eleme volt az is, hogy ha egy tagállam a ne bis in idem elvét egy másik tagállam
bírósági közreműködés nélkül lefolytatott további büntetőeljárást kizáró eljárá¬
sára alkalmazza, a tilalmat nem lehet attól függővé tenni, hogy a másik tagállam
jogrendszere előír-e ilyen bírósági közreműködést.
Fontos körülményre világított rá a Miraglia-ügyben (C-469/03)"" hozott döntés
is. Az ügy lényege szerint az olasz és holland hatóságok bűnügyi együttműködés
keretében folytattak büntetőeljárást kábítószer-csempészettel kapcsolatos ügy¬
ben. A holland hatóságok az eljárást szankció nélkül zárták le, majd az olasz fél
által előterjesztett jogsegélykérelmet elutasították. Az elutasítás indoka az volt,
hogy Olaszországban az adott tények miatt már büntetőeljárás volt folyamatban.
A bírósághoz intézett előzetes kérdés arra vonatkozott, hogy alkalmazni kell-e
a Schengeni Végrehajtási Egyezmény 54. cikkét akkor, amikor az első államban
hozott bírósági határozat — bármiféle érdemi elbírálás nélkül, és pusztán azon az
alapon, hogy a büntetőeljárást másik államban már megindították — a büntetőeljá¬
rás megszüntetésében áll. A bíróság a kérdést nemlegesen döntötte el. Válaszában
kifejtette, hogy:
s, az 54. cikkben rögzített ne bis in idem elve nem alkalmazható valamely tagál¬
lam igazságügyi hatóságainak az eljárás megszüntetését azt követően megállapító
határozatára, hogy az ügyészség — bármiféle érdemi értékelés nélkül — pusztán
azon az alapon határozott a büntetőeljárás folytatásának mellőzéséről, hogy egy
55 Uo. 20-21.
+ 263 *