Page 263 [263]
OCR
A NE BIS IN IDEM ELVE ÉS AZ ÜGYÉSZSÉG meghatározott személy által elkövetett cselekményt két, egyébként más jogágba tartozó eljárás (egymás utáni vagy párhuzamos) lefolytatását követően — mindkét eljárásban — külön szankcióval sújtsanak. Ennek nyilvánvaló feltétele az előbb említett büntetőjelleg fennállta. A Be. hosszasan taglalja azt az esetet, amikor az elkövető cselekményét az Európai Unió valamelyik tagállamában már elbírálták. A Be. 4. § (7) bekezdése szerint büntetőeljárás nem indítható, illetve a meginduló büntetőeljárást meg kell szüntetni, ha az elkövető cselekményét az Európai Unió tagállamában jogerősen elbírálták, vagy egy tagállamban a cselekmény érdeméről olyan határozatot hoztak, amely azonos cselekmény vonatkozásában - a határozatot hozó tagállam joga alapján — akadályát képezi újabb büntetőeljárás megindításának, vagy annak, hogy a büntetőeljárást hivatalból vagy rendes jogorvoslat alapján tovább folytassák. A (8) bekezdés az ez alóli kivételeket foglalja össze. A büntetőeljárási törvény fent ismertetett szabályozása nyilvánvalóan összhangban áll jogharmonizációs kötelezettségeinkkel, továbbá a kölcsönös elismerés elvével. Ismeretes, hogy a tamperei tanácskozás (1999) egyik legfontosabb eredménye volt az, hogy az igazságügyi együttműködés alapelve az Európai Unióban a kölcsönös elismerés elve lehet, azaz célkitűzéssé vált, hogy a tagállamok jogerős határozatai automatikusan érvényesek és végrehajthatóak legyenek másik tagállamban. A 2009-es Lisszaboni Szerződés tette legfőbb alapelvvé a kölcsönös elismerés elvét, és ekkor történt a ne bis in idem elvének tovabbfejlesztése is. Az Európai Unió Alapjogi Chartája nyilvánította ki az 50. cikkben, hogy ,,senki sem vonható büntetőeljárás alá és nem büntethető olyan bűncselekményért, amely miatt az Unióban a törvénynek megfelelően már jogerősen felmentették vagy elítélték". Az Európai Unióról szóló szerződés lisszaboni módosításával vált az elsődleges uniós jog részévé. A szerződés 2009. december 1-jén lépett hatályba. Szükséges megjegyezni, hogy a Charta a magyar Alaptörvényhez hasonlóan szűkítő felfogást szabályoz, ugyanis az elítéléssel és a felmentéssel egyértelműen a bírósági eljárás keretei közé helyezi a ne bis in idem elvet, és a bűncselekmény fogalom szabályozása is szűkebb a tett fogalmánál. Ezt a fogalmat azonban uniós dokumentumok tágítják, illetve az Európai Bíróság esetjoga. E tekintetben irányadónak elsősorban a Schengeni Szerződést, illetve a Schengeni Megállapodás végrehajtásáról szóló egyezményt tekinthetjük. A Schengeni Végrehajtási Egyezményt 1990. június 19-én fogadták el. Az Egyezmény 54. cikke a következőképpen szól: s az ellen a személy ellen, akinek a cselekményét a Szerződő Felek egyikében jogerősen elbírálták, ugyanazon cselekmény alapján nem lehet egy másik Szerződő Fél területén büntetőeljárást indítani, amennyiben elítélés esetén a büntetést már végrehajtották, végrehajtása folyamatban van, vagy az ítélet meghozatalának helye szerinti Szerződő Fél jogszabályainak értelmében azt többé nem lehet végrehajtani." + 261 +
