Oldal 263 [263]
A NE BIS IN IDEM ELVE ÉS AZ ÜGYÉSZSÉG
meghatározott személy által elkövetett cselekményt két, egyébként más jogágba
tartozó eljárás (egymás utáni vagy párhuzamos) lefolytatását követően — mindkét
eljárásban — külön szankcióval sújtsanak. Ennek nyilvánvaló feltétele az előbb
említett büntetőjelleg fennállta.
A Be. hosszasan taglalja azt az esetet, amikor az elkövető cselekményét az
Európai Unió valamelyik tagállamában már elbírálták. A Be. 4. § (7) bekezdése
szerint büntetőeljárás nem indítható, illetve a meginduló büntetőeljárást meg kell
szüntetni, ha az elkövető cselekményét az Európai Unió tagállamában jogerősen
elbírálták, vagy egy tagállamban a cselekmény érdeméről olyan határozatot hoz¬
tak, amely azonos cselekmény vonatkozásában - a határozatot hozó tagállam joga
alapján — akadályát képezi újabb büntetőeljárás megindításának, vagy annak, hogy
a büntetőeljárást hivatalból vagy rendes jogorvoslat alapján tovább folytassák.
A (8) bekezdés az ez alóli kivételeket foglalja össze.
A büntetőeljárási törvény fent ismertetett szabályozása nyilvánvalóan össz¬
hangban áll jogharmonizációs kötelezettségeinkkel, továbbá a kölcsönös elismerés
elvével. Ismeretes, hogy a tamperei tanácskozás (1999) egyik legfontosabb ered¬
ménye volt az, hogy az igazságügyi együttműködés alapelve az Európai Unióban
a kölcsönös elismerés elve lehet, azaz célkitűzéssé vált, hogy a tagállamok jogerős
határozatai automatikusan érvényesek és végrehajthatóak legyenek másik tag¬
államban. A 2009-es Lisszaboni Szerződés tette legfőbb alapelvvé a kölcsönös
elismerés elvét, és ekkor történt a ne bis in idem elvének tovabbfejlesztése is.
Az Európai Unió Alapjogi Chartája nyilvánította ki az 50. cikkben, hogy ,,sen¬
ki sem vonható büntetőeljárás alá és nem büntethető olyan bűncselekményért,
amely miatt az Unióban a törvénynek megfelelően már jogerősen felmentették
vagy elítélték". Az Európai Unióról szóló szerződés lisszaboni módosításával vált
az elsődleges uniós jog részévé. A szerződés 2009. december 1-jén lépett hatályba.
Szükséges megjegyezni, hogy a Charta a magyar Alaptörvényhez hasonlóan
szűkítő felfogást szabályoz, ugyanis az elítéléssel és a felmentéssel egyértelműen
a bírósági eljárás keretei közé helyezi a ne bis in idem elvet, és a bűncselekmény
fogalom szabályozása is szűkebb a tett fogalmánál. Ezt a fogalmat azonban uni¬
ós dokumentumok tágítják, illetve az Európai Bíróság esetjoga. E tekintetben
irányadónak elsősorban a Schengeni Szerződést, illetve a Schengeni Megállapodás
végrehajtásáról szóló egyezményt tekinthetjük. A Schengeni Végrehajtási Egyez¬
ményt 1990. június 19-én fogadták el.
Az Egyezmény 54. cikke a következőképpen szól:
s az ellen a személy ellen, akinek a cselekményét a Szerződő Felek egyikében
jogerősen elbírálták, ugyanazon cselekmény alapján nem lehet egy másik Szerződő
Fél területén büntetőeljárást indítani, amennyiben elítélés esetén a büntetést már
végrehajtották, végrehajtása folyamatban van, vagy az ítélet meghozatalának helye
szerinti Szerződő Fél jogszabályainak értelmében azt többé nem lehet végrehajtani."
+ 261 +