Oldal 243 [243]
OCR
KÖZÖS , IDŐSZÁMÍTÁS" EURÓPÁBAN azonban az anyagi jogi törvényesség elvére hivatkozva nem mondhatott mást, mint hogy az elbíráláskor hatályos büntető törvény alkalmazandó akkor, ha az már nem rendeli büntetni az adott cselekményt például az elévülési idő lerövidítése miatt. Az elévülésre vonatkozó itt tárgyalt jogfejlődés következő állomása 10 évvel a Berlusconi-ügy után ismét az olasz büntetőjogra vonatkozó előzetes döntéshozatali eljárásban érhető tetten, amelynek eredménye több szempontból is mérföldkő-jelentőségűnek tekinthető. A Taricco-ügyben? egyébként hasonló volt a kérdés felütése, azaz hogy az áfacsalásra irányadó, a büntethetőség elévülésének félbeszakítását és az elévülési idő további folyásának szabályait leíró nemzeti normák mennyiben feleltethetők meg a hatékony, arányos és elrettentő erejű szankciók alkalmazása kötelezettségének (immár az EUMSZ 325. cikk [1] és [2] bekezdéséből eredően). Az EUB megállapítja, hogy az olasz szabályozással ellentétben állhat az EUMSZ vonatkozó rendelkezése, mivel az előbbi akadályozhatja a pénzügyi érdekek megfelelő védelmét. Megfogalmazza továbbá a kötelezettséget a nemzeti bíróság számára, miszerint szükség esetén tekintsen el azon nemzeti jogi rendelkezések alkalmazásától, amelyek azzal a hatással járnak, hogy megakadályozzák az érintett tagállamot abban, hogy teljesítse az: EUMSZ 325. cikk (1) és (2) bekezdésében rá rótt kötelezettségeket. Vagyis azt mondta az EUB, hogy az (olasz) anyagi jogi felfogást követő elévülési szabályok alkalmazása akadályozhatja az uniós célok elérését, így azokat szükség esetén félre lehet (és kell) tenni. Úgy is lehet mondani, hogy ezen tétel szerint a törvényesség elvéből fakadó büntetőjogi követelmény tehát másodlagos, a nemzeti jogrendszerek elsődleges funkciója az uniós célok érvényre juttatása. Ez a tétel — joggal — komoly felzúdulást keltett szakmai körökben, és megtépázta kicsit az EUB nimbuszát a büntetőjogi kérdéseket illetően. Olyannyira, hogy várható volt, hogy inkább vissza fog lépni az EUB, amennyiben érkezik olyan ügy, amelyben hasonló értelmezési kérdés mentén ismét foglalkozhat e kollízióval. Az olasz alkotmánybíróság (!) által kezdeményezett M.A.S.-ügyben? az EUB meg tudta fogalmazni, hogy az, amit két évvel korábban kimondott, továbbra is érvényes, de kivételt fűzött hozzá: ha a kérdéses jogszabályok mellőzése sértené a bűncselekmények és büntetések törvényességének elvét annak okán, hogy az alkalmazandó jog nem kellően pontos, vagy hogy a bűncselekmény elkövetésének időpontjában hatályban lévőknél súlyosabb büntethetőséget megállapító jogszabály visszaható hatállyal alkalmazandó, akkor nem lehet a nemzeti jog ilyen szabályait mellőzni. Látható, hogy e tételt jól lehet használni minden jogrendszerben, függetlenül attól, hogy anyagi jogi vagy eljárásjogi felfogása van-e az elévülésnek, de ez azt is mutatja, hogy az anyagi jogi felfogás — adott esetben — gátját képezheti az uniós ® C-105/14 sz. iigy. Ivo Taricco és társai elleni büntetőeljárás (2015. szeptember 8.). 9 C-42/17 sz. ügy. M.A.S., M.B. & Presidente del Consiglio dei Ministri (2017. december 5.). Szokás Taricco II-nek is nevezni ezt az ügyet. + 241 +
