A büntethetőség elévülésével? kapcsolatosan megosztottnak tekinthető a jogági
besorolás a különböző európai országokat illetően. A legtöbb kontinentális eu¬
rópai jogrendszerben anyagi jogi jogintézményként (így a büntetőjogi felelősség
egyik , negatív" komponenseként) ismerik el, kivételként Franciaország és Német¬
ország említendő, ahol eljárásjogi jogintézményként működik. Az európai, common
law"-országokban főszabályként az elévülés önmagában nem eredményezheti a
bűncselekmény üldözésének elenyészését. Vannak továbbá olyan országok is, ahol
vegyes felfogás az irányadó, így Spanyolországban és Észtországban." Alapvető és
döntő jelentőségű, ámde annál egyszerűbb a különbségtétel következménye: az
anyagi jogi értelemben kezelt elévülés felelősségmegszüntető tényező, így az anya¬
gi jogi törvényesség elve kiterjed rá, míg az eljárásjogi értelemben vett elévülésre
gyát. Az elévülésre vonatkozó más jogági jogfejlődés eredményeiről sem értekezek ebben
a tanulmányban, azonban említhető, hogy például a közlekedési balesetekkel kapcsolatos
elévülési időkkel, illetve az egyelőre kudarcot valló közös európai adásvételi jogi rende¬
let a követelések elévülésére vonatkozó egységesítésével kapcsolatosan jelenleg is folyik
szakmai (tudományos) diskurzus. A büntethetőség elévülésére vonatkozóan lásd: Elek Ba¬
lázs: A büntethetőség elévülése. Az elévülést félbeszakító büntetőeljárási cselekmények.
A ténybeli azonosság. In Polt Péter (szerk.): Új Btk. Kommentár: 1. kötet. Általános rész.
Budapest, Nemzeti Közszolgálati és Tankönyv Kiadó Zrt., 2013. 181—196; Hollán Miklós:
Az önkényuralmi rendszerek bűnei és azok elévülése. In Patyi András (szerk.): Rendhagyó
kommentár egy rendhagyó preambulumról: Magyarország Alaptörvénye, Nemzeti hitvallás.
Budapest, Dialóg Campus Kiadó — Nordex Kft., 2019. 385—402; Karsai Krisztina: A büntet¬
hetőséget kizáró vagy korlátozó okok. In Karsai Krisztina (szerk.): Kommentár a Büntető
Törvénykönyvről szóló 2012. évi C. törvényhez. Budapest, Wolters Kluwer, 2019. 72-95;
Nagy Zoltán András: , Gondolatok az elévülés — visszaható hatály kérdéseiről". Miskolci
Jogi Szemle, XIV. évf. 2019. 2. sz. 253-263.
Az Europäische Arbeitskreis + gegen organisierte Kriminalität elnevezesü tudomänyos hä¬
lözat 2017 és 2020 között kutatási programot folytatott le, amelynek során 11 uniós (Auszt¬
ria, Észtország, Franciaország, Görögország, Hollandia, Lengyelország, Magyarország, Né¬
metország, Olaszország, Spanyolország, Svédország) és 3 nem uniós (Anglia és Wales, Svájc,
USA) ország elévülési szabályainak összehasonlítására vállalkoztunk, a jogszabályi kör¬
nyezet pontos feltárása mellett olyan szituációkkal is foglalkoztunk, amelyek plasztikusan
mutatták az elévülésre vonatkozó szabályok tényleges működését, illetve a büntethetőség
(és a büntetés végrehajtása) elévülésének erkölcsi, alkotmányos és kriminálpolitikai meg¬
fontolásait is összegyűjtötte a kutatócsoport annak érdekében, hogy a jövő szabályozására
vonatkozó javaslatok elvi hátterét is megfelelő megalapozottsággal képviselje. Lásd Karsai
Krisztina - Szomora Zsolt: Landesbericht Ungarn. In Gudrun Hochmayr - Walter Gropp
(Hrsg): Die Verjáhrung als Herausforderung für die grenzüberschreitende Zusammenarbeit
in Strafsachen. Baden-Baden, Nomos, 2021. 503-536.