Page 231 [231]
OCR
A BÜNTETŐELJÁRÁSI GARANCIÁK MINT ALKOTMÁNYOS SZELVÉNYJOGOK hallgatás joga vagy a távollévő terhelt helyzetére vonatkozó szabályok sérüljenek. A terhelő tanúkkal való - a strasbourgi szintnek megfelelő — konfrontáció lehetősége sem a részletszabályok hiánya miatt üresedik ki. Ennek koncepcionális oka a mai jogalkotó olthatatlan vonzalma a , titkos eljárásokhoz". Az ezekre vonatkozó, lassanként az egész eljárás rendszerét sűrű hálóként átszövő szabályok éppen azért mennek át játszi könnyedséggel, mert a jogi közgondolkodásból hiányzik a fegyveregyenlőség meritumát is adó kiegyensúlyozásra törekvés az eljárás terheltjének jogai és a büntetőhatalom minden áron való eredményes érvényesítése között. ALKOTMANYOS KAPCSOLODASOK Az alkotmányos jogfejlődés Magyarországon is szorosan összekapcsolódott a büntetőeljárás történetével, és elterjedt az a sztereotípia, hogy a büntetőeljárás egyes alapelvei közvetlenül az Alkotmányból/Alaptörvényből származtathatók. Ez azonban így pontatlan. A történeti alkotmány egyébként is nehezen meghatározható fogalmába ezúttal nem belemenve (és terjedelmi okokból elkerülve a fogalom körüli ipari mennyiségű ellentmondás vizsgálatát is) álláspontom szerint a büntetőeljárás alkotmányos fejlődése önálló utat járt be. Az alkotmányos súlyú, a büntetőeljárási garanciákat megalapozó alapelvek felvétele az 1949-es Alkotmány szövegébe sokkal inkább tekinthető ezen önfejlődés megkerülhetetlen következményének, semmint az akkori alkotmányozó hatalom örömteli elhatározásának. Az már színtisztán a politikai rezsim , mellékterméke", hogy az , alkotmányos rangra emelt" eljárási alapelvek hosszú ideig tetszhalott állapotban maradtak, és a büntetőeljárási garanciáknak még a másfél évszázaddal korábbi állapotokat megelőző jelentőség sem jutott. Vuchetich Mátyás már az 1819-ben megjelent, a büntetőeljárás szerepét öszszefoglaló munkájában azt írta: ,,/...] minden ember a veleszületett természet adta jogánál fogva jó hírnévnek örvend, minek alapján mindaddig ártatlannak (igaznak) tekintik, míg bűnösségét nem bizonyítják (donec probetur iniustus) ";"" majd a jó hírnév védelméből levezette a védelemhez való jogon kívül a büntetőeljárásban irányadó bizonyítási teher szabályát is. Kiemelte, hogy a személyhez fűződő jogok már az eljárás kezdeményezésével, annak végletekig menő fenntartásával is kétséges, hogy a nyomozás , titkosításának" az a szintje, amely az eljárásba beköltözött, kiállja-e a bizonyítással szemben felállított strasbourgi elveket. (Utóbbiakról részletesen: Bárd: i. m. harmadik fejezet.) 4 Vuchetich, Matthias: Institutiones iuris criminalis hungarici. Buda, Universitatis Hungaricae, 1819. Magyarul: Király Tibor (szerk.): A magyar büntetőjog rendszere. Ford. Dr. Király Tibor. Budapest, Közlönykiadó Kft., 2008. 406, 409. + 229 +
