Seite 222 [222]
FARKAS ÁKOS
korlátozta. Ennek következtében az esküdtszékek már csupán a bűncselekmények
10%-aban järhattak el. A többi bűncselekmény elbírálását a magisztrátusi bíró¬
ságok végezték.
Ez a folyamat a XX. század során folytatódott. Az 1977. évi Criminal Law Act
(Büntetőjogi törvény) és az 1988. évi Criminal Justice Act tovább korlátozta az
esküdtszéki hatáskörbe tartozó ügyek számát. Ma már csupán a büntetőügyek
299-át tárgyalják esküdtszékek." Ezen túlmenően a XIX. századtól fokozatosan
megszűnt az esküdtszék joga, hogy a tanúknak kérdéseket tegyenek fel.
Az esküdtszékek szerepének további csökkenéséhez járult hozzá az a korábban
említett intézkedés, amellyel eltörölték a vádesküdtszék intézményét.
Ezzel a folyamattal párhuzamosan megindult az esküdtszék demokratizálása is.
Az 1919. évi Sex Disgualification (Removal) Act lehetővé tette nők részvételét az
esküdtszékek munkájában, míg a Morris Committee 1965-ös jelentését követően
1972-ben törölték el a vagyoni cenzust, vagyis azt a szabályt, amely meghatározott
vagyonhoz, jövedelemhez kötötte az esküdtszékben való közreműködés lehetőségét.
Az esküdtszék kiválasztásával kapcsolatos eljárásban is korlátozások történtek.
Az 1977. évi Criminal Law Act az esküdtek kiválasztásánál a visszavetési jogot
— tehát azt, hogy a vád vagy a védelem az esküdtek kiválasztásánál megakadályozza
a kijelölt esküdtek közül a nekik hátrányosnak tűnő esküdtnek az esküdtszék tagjai
közé kerülését — hét főről leszállította három főre, az indokolás nélküli visszavetés
jogát pedig teljesen megszüntette. Ezzel az esküdtszék összeállítása gyakorlatilag
a véletlennek kisszolgáltatott eljárássá vált. Ennek következményeként viszont le¬
hetővé vált, hogy az ügyész politikai ügyekben az esküdteket átvilágítsa. 1967-ben
megszüntették az esküdtszéki döntésnél addig megkövetelt egyhangúságot. Az új
szabály szerint, ha két órán belül az esküdtszék nem tud egyhangú döntést hozni,
elegendő a határozathoz legalább tíz esküdt egybehangzó döntése.
További korlátozást jelentett, hogy 2003-ban felhatalmazták a bírót, hogy az
ügyet az esküdtszék nélkül hallgassa meg, ha fennáll annak a veszélye, hogy a
bíró és az esküdtszék között az ügyben összeütközés keletkezik, és az igazság¬
szolgáltatás érdeke ezt az intézkedést megkívánja. Ugyanebben az évben teljesen
megszüntették a fiatalkorúak elleni esküdtszéki eljárás lehetőségét.
Az angolszász tárgyalási struktúra és az esküdtszéki rendszer fejlődése pár¬
huzamosan történt ugyan, de a XIX. század második felétől kezdődően ebben a
folyamatban jelentős különbségek mutatkoztak. Míg az adverzális tárgyalás sike¬
resen túlélte a XIX. században elinduló demokratizálódási folyamatot, addig az
esküdtszéki rendszer csaknem áldozatul esett a költségvetés által motivált haté¬
konysági szempontoknak, és ma már csak a büntetőügyek töredékének tárgyalásán
találkozhatunk vele az angol igazságszolgáltatásban.
Uo. 211.
+ 220 +