Page 220 [220]
FARKAS ÁKOS
viszonya és működésének helyén élvezett függetlensége. A függetlensége elleni
első támadást az jelentette, hogy a békebírákat közvetlenül a Korona nevezte ki.
A következő lépést ezen az úton az 1554-1555. évi, Mária királynő (Véreskezű
Mária, I. Erzsébet féltestvére) által bevezetett rendelkezések jelentették, amelyek
megkövetelték, hogy a békebíró a tárgyalás előtt a bűntettnek (felony) minősü¬
lő cselekmények esetén előzetes vizsgálatot folytasson, és ennek során a tárgya¬
lás előkészítésére hallgassa ki a tanúkat, és vallomásaikat írásban rögzítse. Ezt a
rendelkezést, amely jelentős fejlődést hozott az angol büntetőeljárásban, többen
az inkvizitórius eljárásból ismert rendelkezések átvételének tulajdonítják. Ennek
eredménye, hogy a békebíró az eljárás meghatározó szereplőjévé lépett elő, aki
írástudóként monopóliummal rendelkezett a büntetőüggyel kapcsolatos tények,
adatok felett, már csak abból a tényből kifolyólag is, hogy az esküdtek általában
írni, olvasni nem tudó emberek közül kerültek ki. Mindez közrejátszott abban,
hogy az esküdtszék fokozatosan passzív résztvevőjévé vált a bizonyításnak, bár
kérdezési joga a XVIII. század végéig megmaradt. Ehhez járult az esküdtszékek túl¬
terheltsége. Mint azt korábban Langbein nyomán említettem, nem volt ritka, hogy
az esküdtszék naponta több mint tíz ügyet tárgyalt. Az esküdtszék összetételéből
(zömében kisbirtokosok, földbérlők) adódott, hogy az esküdtek gazdaságilag is
kiszolgáltatott helyzetben voltak támogatóikkal, a nagybirtokos réteggel szemben.
Ez sokszor lehetőséget teremtett az esküdtszék megfélemlítésére is. Bizonyítékok
szólnak amellett, hogy a fontosabb ügyekben a sheriff felkereste az esküdteket, és
utasításokkal látta el őket."
Az igazságszolgáltatás fokozatosan a Korona ellenőrzése alá került. A Tu¬
dor-korban (1485-1603) a felsegäruläsi ügyekben megengedette vált a vallomások
kinvallatässal törtenö kicsikaräsa, ami — azáltal, hogy az esküdtszék előtt folyó bi¬
zonyítást korlátozta — hozzájárult ahhoz, hogy az esküdtszék szerepe csökkenjen.
Ez azt eredményezte, hogy a XVI. század végére az angol igazságszolgáltatásban
az inkvizitórius eljárás szabályai és a bíró dominanciája vált meghatározóvá.
Az 1650-es évektől kezdődően - az angol polgári forradalom következtében —
azonban gyökeres változás vette kezdetét. Megváltozott az esküdtszék összetétele.
Az angol gazdaság, ipar fejlődésének eredményeként megjelenő ipari, kereskedelmi
kistulajdonosok, az angol polgárság képviselői kezdték meghatározni az esküdtszé¬
kek összetételét, aminek komoly következményei lettek.
Ennek első felvonása volt az 1649-ben a hadseregben szított lázadással vádolt
Burford és Lilburne büntetőpere, amelyben Lilburne az ítélethozatal előtt az esküdt¬
székhez intézett hatásos beszédében a bírákat normann betolakodóknak nevezte,
az esküdtekkel szemben, , akik eddig súlytalan, jelentéktelen szereplői voltak a bün¬
tetőpereknek, pedig csak egyedül ők, és nem a bírák jogosultak dönteni a tény- és
15
Langbein: i. m. 200.
+ 218 +