Seite 219 [219]
OCR
AZ ANGOL ESKÜDTSZÉKI RENDSZER STRUKTURÁLIS VÁLTOZÁSAINAK VÁZLATAO133 az angolszász igazságszolgáltatáshoz kapcsolódik ugyan, de esküdtek ítélkeztek a kereszténység felvétele előtt Skandináviában, a XII. században a szászoknál, a XV. században a sváboknál, de a magyar büntetőbíráskodás története során sem volt ismeretlen. I. (Nagy) Lajos (1342-1382) a fenyitöügyek elbiräläsara minden vármegyében tizenkét lelkiismeretes s a nép bizalmát bíró esküdtet nevezett ki, az 1527. évi 6. tc. minden megyében tizenkét , jámbor lelkületű" nemes választását írta elő, hogy a megye ispánjával és a szolgabírákkal együtt a , gonosztevőket nyomozzák és a megye ispánjával együttesen kegyelem nélkül megbüntessék". Az esküdtszéki bíráskodás az évszázadok alatt jelentős fejlődésen ment keresztül. Mint független polgárok testülete 1229-től vált azzá a szinte kizárólagos intézménnyé, amely a vádlott és az ügyész által idézett tanúk által szolgáltatott bizonyítékok alapján dönt a vádlott bűnösségéről vagy ártatlanságáról. Kezdetben az esküdtszék a büntetőeljárásban mint a vádlott által választható alternatíva jelenik meg az esküvel, a párbajjal és egyéb istenítéletekkel szemben. Az esküdtszék, amelyet kezdetben a sZ4eriff hívott össze, ebben az esetben bizonyítékforrásként szolgált. Tagjait a bírák egyenként hallgatták meg, és választottak az általuk előadott, sokszor egymással ellentétes verziók közül. A XIV. század végétől az esküdteket már nem bizonyítékforrásként idézték meg, hanem mint olyan személyeket, akik a tárgyaláson eskü alatt előadott bizonyítékok alapján döntöttek. Ezt a változást az esküdtszék fejlődésének egyik legfontosabb szakaszaként értékeli a szakirodalom." Ez a változás vezetett el 1367-ig, amikortól az esküdtszék csak egyhangúan hozhatott döntést bűnösségről vagy áratlanságról. Ettől a pillanattól tekinthetünk az esküdtszékre mint független polgárok (1919-ig kizárólag férfiak) kollektíven eljáró testületére. A kutatások még nem találtak egyértelmű magyarázatot arra, hogy Angliában a XIV. században bírák miért mondtak le, fosztották meg magukat attól a lehetőségtől, hogy a bizonyítékok összegyűjtése és értékelése alapján ők hozzanak döntést. A magyarázatok között szerepel a kánonjogászok hiánya, az egyetemek viszonylag késői fejlődése, illetve a politikai instabilitás. Bármelyik is a döntő ok, tény, hogy az ítélő esküdtszék, a laikus részvétel számos esetben döntő tényezőjévé vált a büntetőeljárásnak, és az újonnan létrehozott békebírói (justice of peace) intézménnyel együtt meghatározójává vált a XIV. századi angol igazságszolgáltatásnak. Az esküdtszék közreműködésének eredményeként a tárgyalás szóbelivé vált és lerövidült. Nem volt szükség a kánonjog bonyolult szabályainak alkalmazására. Az ügy egy tárgyalás alapján eldönthetővé vált, lehetővé téve az esküdtszék tagjainak, hogy visszatérjenek mindennapi munkájukhoz. Az esküdtszék intézménye fennállása során jelentősen megváltozott. Helyzetét, függetlenségét jelentősen befolyásolta az angol igazságszolgáltatáshoz való 14 Vogler: i. m. 200. «217 +
