Page 124 [124]
BELOVICS ERVIN
kialakulását követően ugyanis sokáig egyeduralkodó volt Ulpianus azon tézise,
amely szerint semmilyen különbség megtételére nincs szükség akkor, ha az elkö¬
vetőt nem egy, hanem több deliktum elkövetése miatt ítélik el, és több bűncselek¬
mény megvalósításakor az is indifferens, hogy egyetlen vagy több büntetőeljárás¬
ban vonják-e felelősségre. Mindez a jogalkalmazói gyakorlatban úgy érvényesült,
hogy minden bűncselekmény tekintetében külön-külön szabták ki a büntetést,
majd azokat — ha az egyáltalán lehetséges volt — végre is hajtottäk. Az Ulpianus té¬
zisén nyugvó büntetésösszegzést a jogirodalom kumulációnak nevezte el, mely elv
egyeduralkodó volt egészen a XVIII. századig. A büntetőjog-tudomány ekkor kezd¬
te felismerni az elv hiányosságait, így például azt, hogy egyes deliktumok között
léteznek olyan kapcsolatok, amelyekre figyelemmel kell lenni, mert előfordulhat,
hogy a megvalósítani kívánt deliktum csak egy másik bűncselekmény végrehajtása
által hozható létre, vagy hogy az egyik bűncselekmény magában foglalja a másikat,
nem beszélve a Finkey Ferenc által is említett végrehajtási problémákról. Ezért a
kumuláció gyakorlati alkalmazási tere egyre szűkült, és a XIX. század elejére új
rendező elv jelent meg, nevezetesen, hogy a több bűncselekmény elkövetését ön¬
állóan és az egyetlen deliktum megvalósításától eltérően kell szabályozni. Ennek
eredményeként született meg az abszorpció, majd az aszperáció elve. Ezen elvek
azonban változatlanul a büntetéskiszabás problémakörére fókuszáltak.
Azonban ekkor már egyre erőteljesebben foglalkoztatta a büntetőjog-tudo¬
mányt az anyagi jogi dogmatika körében a bűnhalmazat meghatározásának kér¬
désköre. Így Binding szerint a bűncselekményi többség több törvényi tényállás
vagy ugyanannak a tényállásnak a többszöri realizálása." Finkey Ferenc az ok¬
fejtésében arra mutatott rá, hogy a bűnhalmazat , nem jelenthet mást, mint több
bűnnek, jogilag több bűntetendő cselekménynek összetalálkozását, összehalmo¬
zódását [...] csak az egy tettes által elkövetett több büntetendő cselekményt" te¬
kinthetjük bűnhalmazatnak. A definícióból egyértelműen következik, hogy Finkey
Ferencnek legelőször a büntetendő cselekmény fogalmát kellett meghatároznia.
Finkey Ferenc szerint a büntetendő cselekmény sine qua nonja ,,elészor is egy
olyan emberi cselekedet, egy olyan tett, amely a külvilágban változást, zavart idéz
elő. A gondolattal — bárminő bűnös legyen az — a büntetőjog nem foglalkozik."
Amennyiben vizsgálat tárgyává tesszük a hatályos Büntető törvénykönyv bűncse¬
lekmény-fogalmát", akkor egyértelműen megállapítható, hogy Finkey Ferenc tézise
teljességgel helytálló, figyelemmel arra, hogy a bűncselekmény legális és tudomá¬
nyos definíciójának központi magját a cselekmény, azaz az emberi magatartás kell
: Finkey Ferenc: Az egység és többség tana a büntetőjogban. Sárospatak, Steinfeld Jenő, 1895. 1.
5 Binding, Karl: Konkurrenz ist nur ejn Auschnitt aus der Verbrechensmehrheit. Leipzig,
Handbuch des Strafrechts, 1885. 525.
Finkey: i. m. 4.
7 Uo. 9.
+122 +