A késő modernitásban - a XX. század harmadik harmadától - észlelhető globális
gazdasági folyamatok, azaz az elszabaduló piac befolyása minden hagyományos
és új demokrácia teljes szerkezeti átalakulását eredményezte. Polányi Károly már
1944-ben felhívta a figyelmet e folyamatok negatív következményeire. Mint írta,
sa történelemben soha nem valósult meg az öntörvényűen működő piacgaz¬
daság, mert egy ilyen utópisztikus rendszer tartós működése elképzelhetetlen a
teljes társadalmi rend lerombolása nélkül. Ez saját működési feltételeit ásná alá,
és felmérhetetlen emberi szenvedéssel járna együtt."
Zygmunt Bauman a ma is zajló korszakot likvid modernitásnak nevezte. Szerin¬
te ebben a civilizációban kettéválik a politikai és agazdasági hatalmi centrum. Az
előbbi az országhatárokon belül maradt, míg az utóbbi multinacionális, nemzetek
feletti, globális szférába került. A globális gazdasági erőtérben a gazdasági hatalmi
centrum és annak közvetlen politikai szövetségei erőfölényben vannak. Ezek felett
gyakorlatilag megszűnt a nemzetállami kontroll. Ezzel párhuzamosan csökkent a
nemzetközi tőke jóléti célokra fordítható adózási hajlandósága." Bauman szerint
tehát a likvid modernitás korszakában az állam a hagyományos demokráciák több¬
ségében és az új demokráciák szinte mindegyikében hatalmi válságba és a forráshi¬
ány állapotába került. Az új világpiaci, nemzetek feletti gazdasági és vele közvetlen
szövetségben, globálisan működő hatalmi centrumok súlyosan megrendítették az
államok alapvető intézményeit, így mindenekelőtt a szociális és az egészségügyi
ellátórendszert, az esélykiegyenlítő mechanizmusokat, az oktatási intézményeket.
Ez a viszonylag gyorsan zajló folyamat egyébként a társadalom átalakulásához, de
leginkább kettészakadásához, és az állampolgárok elbizonytalanodásához vezetett.
Az állampolgárok számára a likvid modernitásban olyan -— korábban stabilnak és
alapvetőnek tartott — politikai, társadalmi értékek válnak bizonytalanná, mint
a munka, a lakóhely és a család. A természetes társadalmi közösségek védekező
képessége nagymértékben lecsökkent, a munka tartalma, értelme, társadalmi ér¬
téke relativizálódott, a család intézménye jelentősen átalakult. Ma a hatalmukban
korlátozott, anyagi erőforrásaikban meggyengülő államok jelentős erőpróbája a
demokratikus alapértékek megőrzése, az elviselhető biztonság megteremtése."
Az elviselhető és nélkülözhetetlen biztonság ma használatos fogalmát az , on¬
tological security" meghatározásával az 1990-es évek elején Anthony Giddens