1989-ben Bárd Károly életének újabb szakasza kezdődött el, s az elején talán ő sem
hitte, hogy ez a szakasz egy egész évtizeden át is eltart majd. Miniszterhelyettes¬
ként, szakállamtitkárként négy minisztert is kiszolgált, mondhatnám úgyis, hogy
kormányzati testközelből nézhette végig a rendszerváltás első évtizedét. Utólag
visszatekintve nem sokan vannak ebben az országban, akik ezeket a sokszínű,
mozgalmas és drámai gyorsasággal letelő éveket közvetlenül, hasonlóan személyes
tapasztalatokkal élték meg. (Talán e kevesek egyike az a Müller György — szin¬
tén évfolyamtársunk -, aki még Kalocsán gyakran volt tagja a négyszemélyes,
emeletes ágyrendszerünknek is, de ő legalább vastag könyvben írta meg a maga
kormányzati tapasztalatait." S jut eszembe még egy évfolyamtársunk kivételes tel¬
jesítménye: Soltész István a parlament főtitkáraként, 1989-től egészen a legújabb
Fidesz-korszakig, 24 éven át irányíthatta az újraéledő parlamentarizmus szakmai
működését. Méltatlanul keveset emlegetik az ő munkáját, főleg ahhoz képest, amit
az új magyar demokrácia működése érdekében — negyedszäzadon ät - tett.)
Sokszor látogattam meg ezekben az években Károlyt, amíg a munkahelye és iro¬
dája az igazságügyi tárcánál volt. Sokat is tanulhattam tőle is, mert nem kevés alka¬
lommal belülről is megérthettem mindazon kormányzati nehézségeket, amelyeket én
rendre kívülről — politológusként — voltam kénytelen elemezni. Mégis, úgy hiszem,
nagy adósság az, ha legalább utólag nem ír, nem készít valami nagyobb szabású szak¬
mai visszaemlékezést erről az évtizedről, hiszen számos olyan szakmai újításnak,
kodifikációs lépésnek lehetett cselekvő részese, amely tapasztalatokat rajta kívül
senki más nem tudhatná ugyanolyan hitelességgel összegezni. Ráadásul ezekben
az években kezdődhetett meg a hazai jogrendszernek az uniós joganyaghoz történő
hozzáigazítása, amely munkálatokból éppenséggel Bárd Károly kitüntetett szakmai
aktivitással vette ki a részét. (Jó, jó, tudom, hogy a bibliográfiai jegyzékében tucatnyi
olyan írás található, amelyek ezen évek hivatalos munkálkodásának a szükségképpe¬
ni termékei voltak," de nem erre gondolnék, hanem ennél sokkal többre, a személyes
megéltségen keresztül megszűrt tapasztalatai összegzésére. E munkálatokon belül
kiemelkedő feladat lehetett az Európai Emberi Jogi Egyezményhez való csatlakozás
előkészítése, melynek tárcaközi bizottságát ő vezethette, több mint egy éven át.)
Gyurcsányig. Budapest, Magyar Közlöny Lap- és Könyvkiadó, 2008.
Lásd Bán Tamás -— Bárd Károly: , Az Európai Emberi Jogok Egyezménye és a magyar jog:
5., 6. és 7. cikkek". Acta Humana: Hungarian Centre for Human Rights Publications, 3. évf.
1992. 6-7. sz. 3-162.
Ennek részleteiről lásd Bárd Károly — Bárd Petra: »Osszhang vagy kollízió? Hol tart Ma¬
gyarorszag 25 évvel az EJEE-hez való csatlakozás után a strasbourgi elvárásoknak való
megfelelésben". Állam- és Jogtudomány, LVIII. évf. 2017. 4. sz. 10—40.