Oldal 47 [47]
BÁRD KARESZ "70
PÁLYAKEZDŐ ÉVEK
1975-öt írtunk ekkor, s két-három éven belül sokkal több fiatal oktató termett
az ELTE Jogi Karán, mint előtte mondjuk másfél évtized során összesen, "74—77
között — ha jól számolom utólag, akkor — kb. tizenhét—húsz, lényegében egyetlen
nemzedékhez tartozó fiatal oktató kezdte meg itt a pályáját. És nagyon hamar kel¬
lett szembesülnünk mindazon fékek, maradiságok, értelmetlen szokások és fölös
normák uralmával, amelyek a magunk ízlése és igénye szerinti oktatással egyre
kevésbé harmonizáltak. El is kezdődött igen hamar egyfajta nemzedéki szervező¬
dés, amelynek egyidejűleg többféle pillére is megformálódott.
Egyik szálát az egymás oktatói/szakmai tapasztalataiból megszerezhető közös
tudás és attitűd szőtte. Kiharcoltuk magunknak a fiatal oktatók számára megszer¬
vezhető, saját magunk által kialakított tematikájú továbbképzésünket, melynek
első számú hátterét az évenkénti — téli — visegrádi továbbképzés adta. Ezt a képzési
formát éveken át mi ketten — Karesz és e sorok írója — építgettük, a lehetséges és
kívánatos program és a meghívandó előadók névsorának összeállításával egye¬
temben. Meg a focicsapatunkkal.
Az ám... a csapat!
A másik szál ugyanis sokkal erősebb kötődést jelentett, mert ennek alapja a Jog¬
tatók elnevezésű kispályás focicsapat volt. Melynek szűkebb magvát az a nyolc fő
adta, akik amúgy hét különböző tanszéken tanítottunk. Nem tehetem meg, hogy
a Jogtatók nevű alakzatról ne írjak külön is. Ha másért nem, akkor azért, mert
legalább másfél, de talán két évtizeden keresztül meghatározó jelentőségű közös¬
ség volt az életünkben. Számtalan fénykép készült rólunk 1976 és 2002 között, de
heti rendszerességű együttlétünk leginkább az első másfél évtizedre volt jellemző.
Hétvégén mindig játszottunk az egyetemi bajnokságban, ezen túl számtalan vi¬
déki túrán találkozhattunk valaha volt tanítványainkkal, akik egy-egy megyében
időközben megszervezték az ottani bírósági, ügyészségi vagy tanácsi megyei csa¬
pataikat is. Játszottunk Erdélyben, és többször Bécsben is, ezt éppen Karesznek
köszönhetően tehettük, aki egy ideig itt dolgozott, az ENSZ-nél. Játszottunk Törő¬
csik András ellen, számos hazai válogatott játékos ellen (mikor éppen ki járt a jogi
karra...), és volt úgy, hogy a bécsi meccsünkön Koncilia — az osztrákok 84-szeres
válogatott, akkori kapusa — védett ellenünk.
A csapat sokszínűségét talán azzal is tudom némileg érzékeltetni, hogy a rend¬
szerváltást követően e csapatból került ki HÁROMSZOR IS az OVB (Országos
Választási Bizottság) elnöke, a későbbiekben lett közülünk miniszter, miniszterhe¬
lyettes, államtitkár, valamit három későbbi alkotmánybíró is, valamint féltucatnyi
«45 ¢