Oldal 46 [46]
KÉRI LÁSZLÓ
— azaz, ő már a B oldal harmadik dalánál járt, de — természetesen - TUDTA
az egész album szövegét... Én legfeljebb csak felismerni voltam képes.
Majdnem egy egész éven át egymástól néhány méterre éltünk éjjel-nappal.
Ugyanazt a fegyverfajtát kaptuk; az RPG nevű borzalmas, vállról indítható pán¬
célelhárító rakétát, ezt a kályhacsőszerű lőfegyvert, amely akkorát szólt, mint az
ágyúk. (Többen is — pl. én is — jelentős halláskárosodással szereltünk le egy év
elmúltán.) Mindössze hatan voltunk a századból erre szakosítva, ezért még a ki¬
képzésünk egy része is külön, nekünk szentelt módon történhetett. Ráadásul a
kétszintes/négyszemélyes ágyblokkban is együtt aludtunk (többnyire én a fölső
ágyon), így nem meglepő tehát, ha úgy emlékszem vissza erre az évre, hogy akár
százszor is megbeszéltünk mindent, ami addig egész életünkben velük megtörtént.
Zenéről, könyvekről, utazásokról, lányokról és — főleg — sportról, mindenekelőtt
fociról. (Mintegy másfél évtizeddel később egy pillanatra nem emlékezett annak
a kamaszkori szerelmének a nevére, akitől sokáig a leveleket ide is kapta, és tőlem
kérdezte meg, hogy ki is volt 6 — én meg azonnal emlékeztem arra, hogy is hívták
a hölgyet. Eleget hallhattam a nevét akkoriban.)
Katonaság után, később pedig egy évfolyamra járva meglehetős gyakorisággal
náluk kötöttünk ki tanítás után, mivel ők laktak a legközelebb az egyetem épületé¬
hez. A családjuk megadó türelemmel viselte ezeket a váratlan inváziókat, és voltak
olyan évek, amikor Karesz szüleit többször láttam, mint a sajátjaimat. A kollégiu¬
mi szobámba rendre elhordhattam tőlük a lemezeiket, ezek között volt egy olyan
ritkaság is, mint a VII. szimfónia Bruno Walter által vezényelt változata (1959?),
ezért a későbbiekben igen nehezen is viseltem a nagy hírű utódok slendrián mun¬
kájának hallgatását. Az ő utcájukban székelő jazzklubba is együtt jártunk, ahol a
kortárs hazai jazz hihetetlen tehetségű zenészei — Vukán Györgytől Babos Gyuláig
— képesek voltak esténként 50-60 embernek is játszani — órákon át. Persze, miként
az ottani filmklubban is újra meg újra végignézhettük a francia, angol, lengyel,
német új hullám legjobb alkotásait. (Építők Klubja, az akkori Corso söröző felett.)
Elsős korunkban a frissen alakuló szociológia-TDK egyik legelső előadását együtt
tartottuk: Milovan Gyilasz újosztály-elméletéről. (Ő természtesen a prezentációnk
előtt még elolvasta németül az egész Gyilasz-könyvet (Die Herrschende Klasse
— náluk már az is megvolt. Vagy — még.) Később rémlett, hogy az egyetemen az öt
év során valamit tanítottak is, de abból szinte semmire sem emlékszem, szemben
az együtt töltött szabadidős, koncert-, sport- és egyéb szubkulturális emlékekkel.
Karesz még az MTK-klubba is bevitt, sőt még meccsekre is elmentem vele.
Ennyi közös élmény után ezért a végzésünkkor nagy könnyebbséggel éltem
meg, hogy mind a ketten együtt maradhattunk benn az egyetemen tanítani is.
Nagy dolog volt ez akkoriban, mert a kétszázhúsz fős évfolyamról mindössze ha¬
tunkat tartottak benn. E hat — egykori — évfolyamtárs közül ma már csak mi
ketten élünk.
« 44 »