Oldal 45 [45]
BÁRD KARESZ "70
Egyik szakasztársunk mániája az volt, hogy a váratlan fordulatokkal megterhelt
alkalmakkor, vagy ha valami riadószerű megpróbáltatásnak lettünk nagy hirte¬
len kiteve, akkor imigyen bödült el: „Hier Schumacher! Das Kuh hat gekalbt!”
— A reánk váró jelenet drámaiságát ekképp szerette volna velünk is érzékeltetni,
ugyanis nem sokkal a bevonulásunk előtt láthattuk még frissen az év egyik mo¬
ziszenzációját: A halál ötven órája című nagyszabású amerikai háborús mozifil¬
met, amelynek egyik feledhetetlennek szánt mozzanata volt, amikor Schumacher
hadnagy telefonon kiadta hadparancsát az ardenneki tankcsata körüli, fölöttébb
bonyolult hadműveletek során.?
Akkoriban még minden tizen- és huszonéves lényegében minden valamire való
filmet megnézett a mozikban, ezért nem is volt senki meglepett, ha a harsány
katonatársunk önkéntes jelszóhasználata éppen e filmbéli jelent megidézésében
ölthetett testet, hisz mindenkinek volt valami privát dilije. Ám a helytelen elöljáró
fennen történő hangoztatása feltehetően egyedül Bárd Károly honvédet zavarhat¬
ta. Belül, magában. A tetteshez ugyanis oda nem fordult volna, ki nem oktatta
volna, mert már akkor is volt annyira liberális (bár ezt a jelzőt akkoriban még
alighanem egyikünk sem használhatta...), hogy ne szóljon rá, és ne próbálja meg
átnevelni a helyes névelőhasználatra. Végül is nem ő volt a társunk német tanára,
és Karesz már akkor is irtózott az alapvető szerepek összekeverésétől. Talán úgy
vélte, joga van OP-nek is tévedni, de azért jobb lenne, ha inkább csöndben tenné
ezt. Azt ekkor már tudtam, hogy az egész században nagy valószínűséggel Karesz
tud legjobban németül (pontosabban mondva: ő tudott németül), bár ez sem volt
közismert tény, mert nem tartotta fontosnak, hogy ilyen adottságokkal még dicse¬
kedjen is. Mindez legfeljebb véletlenül derülhetett ki, mint ahogyan az is, hogy az
angol nyelv ismeretében is valószínűleg messze megelőzheti a társait.
Na, egy rövid bekezdés erejéig azért kitérnék arra, hogy ezt pl. én honnét tud¬
hattam meg. Bennünket viszonylag gyakran küldtek őrségre, ahol is tilos egymással
még beszélgetni is. Mi meg tudtuk oldani, hogy egy váltásban és egymás melletti
őrhelyeken legyünk kénytelenek fegyverestől őgyelegni, és jobb híján akommuni¬
káció egy egészen különleges változatát választottuk: a kétórás őrszolgálati sétaút
elején megegyeztünk, hogy ugyanazt a Beatles-lemezt tesszük fel — a fejünkben —
mind a ketten. S majd félóránként, amikor keresztezzük egymás őrútvonalát, akkor
bemondjuk, hogy melyikünk éppen melyik számnál tart. Na, a legelső alkalommal
az 1966-os Revolver című albumot , tettük fel", és az első fordulónál hallótávolság¬
ba kerülve annyit kérdeztem: Na? Mire Karesz énekelni kezdte az éppen soron lévő
dalnak éppen a fülében hangzó strófáját: , And in her eyes you see nothing / no sign
of love behind the tears / cried for no one / a love that should have lasted years!"
? A részletekről itt lehet tájékozódni: A halál ötven órája https://hu.wikipedia.org/wiki/A
hal%C3%A1]1_%C3%B6tven_%C3%B3r%C3%A Lia.
+. 43 +