Oldal 44 [44]
BÁRD KARESZ "70
(AVAGY SOHASE VESZÍTSÜK EL AZ ELEGANCIA
IRÁNTI IGÉNYEINKET)
——o—
KÉRI LÁSZLÓ!
DIE... die Kuh, nem DAS Kuh... und DAS Kalb — mormogta maga elé Bárd Karesz,
alig hallható ingerültséggel. Pontosabban mondva nem is ingerültség volt ez, ha¬
nem egyfajta magában tartott bosszúság, a tetten ért tudatlanság és félműveltség
miatt érzett belső gyötrelem, amelynek következtében egyetlen rövid pillanatra
meg is jelent az arcán valami különös, ám igen mély fájdalom. Nagyjából olyan
jelek, mint Szent Sebestyén arcán a későgót táblaképeken, amikor már a tizenne¬
gyedik nyílvessző is betalált. Fegyelemmel és méltósággal kell tűrni a világ okozta
kínokat, de semmiképpen sem szabad magunkat átadni eme teátrálisnak ható
megnyilvánulásoknak.
INDULÓ ÉVEK
Történt mindez Kalocsán, 1969 késő őszén, a Jurinovics Miklósról elnevezett
laktanyában, ahol már egy-két hónapja egyetemi előfelvételisként katonáskod¬
tunk, némileg közelebb a 18. életévünkhöz, mint a 19.-edikhez. Ahol is minden
elképzelhető, intézményesített gonoszsággal azon igyekeztek, hogy életre szólóan
megutáltassák velünk mindazt, amit addig szeretni véltünk. Ahol a szándékoltan
lepusztított tárgyi és szellemi környezetben a többség igen hamar kénytelen volt
felfüggeszteni a legelemibb civilizációs és a korábbról megszokott normatív elvá¬
rásait — magában is, kifelé is... Karesznak ez nem ment könnyen. Kifelé még csak
hagyján, mert ezt a többség valamiféle racionalizációs kompromisszumok útján
egymástól előbb-utóbb el- és megtanulta, így Karesz is. Jó katonának látszott. Be¬
felé már sokkal nehezebben ment mindez, és még hónapok elteltével is ki lehetett
hozni a sodrából például azzal is, ha valaki rosszul használta a német névelőket.
Merthogy a megidézett pillanatban is éppen ez történhetett. Das Kuh, die Kuh...
nem mindegy? De nem ám! De mi is történt akkor?
! Politológus.
s 4 e