Page 39 [39]
5 ÉN VOLTAM AZ ÖRÖK JELÖLT" — ELETUTINTERJU BARD KÁROLLYAL
kedvelt engem. Ugyanakkor Neiernél azt éreztem, hogy nem engem keres, mert ő
nem tudóstípust, hanem mozgalmárt szeretett volna a COLPI élére. Ennek ellenére
megkaptam az állást.
Bevallom, hogy a COLPI nem igazán tetszett nekem, mert nem valódi tudo¬
mányos munkát kellett ott végezni. Mikor Sorossal a szigeti Grand Hotelben tár¬
gyaltam a teendőimről, ő azt mondta, hogy néhány évre felejtsem el a tudományt.
Ráadásul ismét rengeteget kellett utaznom, és a végén már azt sem tudtam, hogy
éppen melyik országban vagyok. Aztán amikor látták, hogy nem nekem való ez a
pozíció, akkor kineveztek fölém egy ún. executive directort, engem pedig megtet¬
tek kutatási igazgatónak egy olyan intézményben, amely nem is kutatással foglal¬
kozott. Érthető, továbbra sem éreztem jól magam, először, és szerencsére egyetlen¬
egyszer fordult elő velem, hogy utáltam és egyben lenéztem a főnökömet. Minden
külföldi utam során éreztem a kormány képviselőivel való tárgyalást követően,
hogy az általunk szorgalmazott reformokból nem lesz semmi. Ennyi tapasztalatom
ekkor már volt. Emellett az is kifejezetten zavart, hogy rengeteg pénzt költött el
az intézet olyan projektekre, amelyekről tudni lehetett előre, hogy semmi nem
lesz belőlük. Alapvetően abban mérték a mi munkánk minőségét, hogy mennyi
pénzt verünk el. Soros pénze volt, és nekem kifejezett lelkifurdalásom volt emiatt.
Central European University (CEU)
K. V. Z.: Ön 2001 óta tanít a Közép-európai Egyetemen, ráadásul programvezető, tan¬
székvezető és prorektor is volt már. Hogyan kezdődött a kapcsolata az egyetemmel?
B. K.: Sajó András és Yehuda Elkana, a CEU akkori rektora látta, hogy mi folyik
a COLPI-ban, és hogy én ettől rosszul érzem magam. A CEU jogi tanszékén pedig
kellett egy ember, aki átveszi Halmai Gábortól a Human Rights program kidol¬
gozását. Úgyhogy a COLPI és a CEU között megállapodás jött létre, és én szépen
lassan átmentem teljes állásba az egyetemre.
Nekem nagyon tetszett a CEU a kezdetektől fogva. Habár akkor, amikor én
kezdtem az egyetemen, még vendégtanárként a hűvösvölgyi campuson, még na¬
gyon más volt minden. Így például nem minden diák tudott rendesen angolul.
Ugyanakkor az intézmény ellátottsága nagyon magas színvonalú volt.
Tudja, én elég sokáig ragaszkodtam az ELTE-hez, mert volt bennem egyfajta
lojalitás az egyetem iránt. Fontosnak tartottam azt is, hogy legyen magyar nyelvű
publikációm. Segítettem felállítani a győri büntetőeljárás-jogi tanszéket, amely az
ELTE-ből nőtt ki. Szóval igyekeztem az ELTE közelében is maradni.
Viszont akármennyire is tetszett a CEU, sokáig úgy éreztem, hogy nem sikerült
teljes mértékben integrálódnom az egyetem életébe. Ez minden bizonnyal részben
azért is volt így, mert az Európa Tanács és az EBESZ folyamatosan küldözgetett
+ 37 +