Page 34 [34]
KAZAI VIKTOR ZOLTÁN
célzó, átfogó störvénycsomagex nem került az Országgyűlés elé. A magyar bírói
kar ismeretei a strasbourgi joggyakorlatról elfogadhatóak, az Európai Emberi
Jogi Bíróság döntései esetenként megjelennek a bíróságok ítéleteiben. Ugyanakkor
létezik olyan álláspont, hogy a strasbourgi esetjog közvetlen alkalmazására a bí¬
róságoknak nincs felhatalmazásuk és némelykor előfordul a strasbourgi ítéletek
tudatos félreértelmezése. Az Európai Emberi Jogi Bíróság ítéleteinek végrehajtá¬
sát esetenként politikai megfontolások akadályozzák." A korábbi helyzetértékelése
volt túlontúl bizakodó, vagy pedig időközben megváltozott valami? Ön szerint
mi gátolja azt, hogy Magyarországon az európai emberi jogi szemlélet mélyebbre
eressze gyökerét?
B. K.: A két idézet között eltelt idő alatt nagyon megváltozott a hazai közeg.
1992-ben a magyar értelmiség még tényleg provincializmusnak tartotta volna, ha
nem vagyunk lelkes Strasbourg-pártiak. Az akkori politikai elit tagjai még nem
felejtették el, hogy mi ellen emelték fel a hangjukat pár évvel korábban, és miért
bírálták a korábbi rendszert. Mára viszont teljesen megváltozott a helyzet. Többé
már nem számít elfogadhatatlannak az, ha valamely ország meghirdeti a külön¬
bözőségét az európai fősodortól.
Ami a jogalkotóra vonatkozó kritikát illeti, ebben volt némi sértődöttség is a
részemről. A "92-es átfogó tanulmányunk és az annak alapján született jogsza¬
bálymódosító csomag ugyanis akkora siker volt, hogy az Európa Tanács egyene¬
sen hozzánk irányította a későbbi tagjelölt országokat. Mi voltunk a mintapéldája
annak, hogyan kell az Egyezmény ratifikációját előkészíteni. Ezt követően viszont
a kormány és a parlament sosem vette a fáradtságot, hogy szisztematikusan át¬
nézze, milyen jogszabályi változtatásokra lenne szükség a strasbourgi joggyakorlat
fényében. Hamar kihalt az az igény, hogy modellország maradjunk.
A jogalkalmazókról szólva pedig azt tudom mondani, hogy szerintem ittis a fe¬
jétől bűzlik a hal. Amíg államtitkár voltam, nagyon sok bíróval és ügyésszel beszél¬
tem, akiknek jelentős része nyitott volt a strasbourgi joggyakorlat iránt. De a Leg¬
felsőbb Bíróság folyamatosan azt az üzenetet közvetítette feléjük, hogy ne nagyon
akarjon itt senki strasbourgi esetjogot alkalmazni, mert az az Alkotmánybíróság
dolga. Az igazság az, hogy a jogalkalmazókat elriasztották ettől a fajta nyitottságtól.
Búcsú a politikai karriertől
K. V. Z.: Ön összesen hét évet töltött el vezető köztisztviselőként, majd 1997-ben
pályát módosított. Egy Önnel készített interjúban így fogalmazott: , Az ember meg¬
érzi és megszokja annak örömét, hogy bizonyos kérdéseket ő dönt el. Remek érzés
átélni, hogy valami úgy lesz, ahogy te szeretnéd. Egy ilyen állás után nem egyszerű
visszatérni a tudományhoz." Mégis úgy döntött, hogy otthagyja a minisztériumot.
+ 32°